Szemantikus linképítés, fogalmi optimalizálás

A szemantikus linképítés és a fogalmi háló

linképítés - seo - google

Szemantikus linkhálózat mint fraktál

Előző írásomban és egy régebbiben – A bejövő linkek hatékonysága; A bejövő linkek fraktál-hálózata – körbejártam egyfelől azt, hogy a külső hivatkozások effektivitása milyen faktoroktól függ – és itt kiemelt hangsúlyt kapott a relevancia -, másfelől azt traktáltam, hogy a linkprofil felépítésében arra kell törekedni, hogy a támogató rendszer egésze a rendezettség tekintetében valamiféle fraktál-háló mintázatát kövesse, azaz ne legyen sem túlzottan rendezett, sem teljesen kaotikus, mi több, a rendezetlenség foka nagyjából a teljes linkfelhőn belül azonos legyen. Nos, ha ezt a két szempontot – a tartalmi relevanciát és a strukturális frakltál-jelleget – egyidejűleg akarjuk érvényesíteni, alig is kell egyebet tennünk a támogatói webkörnyezet kiépítésekor, mint azt, hogy

a linkprofillal leképezzük egy-egy kulcsszó szemantikus hálóját.

A szemantikus háló mintázatát követve

szemantikus linkhálózat

Minden fogalom összefügg több másikkal

Valószínűleg nem újdonság számunkra az a tudás, hogy minden jelentésnek (minden szónak, kifejezésnek, névnek.,..) megvan a maga fogalmi hálózata. Ha azt mondom: honlap, ehhez a kifejezéshez (mint kulcsszóhoz) számos módon rendelhetek más szavakat, elsődlegesen a közvetlen szinonimáit: weblap, weboldal, esetleg: internetes oldal, honoldal, website, web page – vagy egyszerűen csak oldal; illetve közvetlenül ide kapcsolódnak a toldalékolt alakok: honlapok, honlapnak, honlapon, másodfokon a szinonimák toldalékolt változatai (weblapról, weboldalhoz), és ugyanígy ide köthető az alapszó és szinonimáinak összes lehetséges szóösszetétele: honlaptartalom, weblapfejlesztő, marketingoldal, honlapszerkezet…   Társíthatom továbbá a honlap megjelenési helyének a nevét: web, internet, világháló, hozzá rendelhetem alapvető tulajdonságait: online, digitális, html, kontextusba helyezhetem az oldal jellegét mutató távolabbi szinonimákkal: híroldal, portál, blog, webáruház. Kapcsolódhatnak a tartalomra vonatkozó kifejezések: cikk, poszt, termékleírás, vagy a tulajdonosi és egyéb viszonyok: céges, intézményi, üzleti, információs, személyes, bemutatkozó…  Hozzárendelhetők szakmaibb jellegű speciális kifejezések is: keresőbarát, jól feltérképezhető, mobilbarát, optimalizált, releváns tartalmú, linkelt, kulcsszavas, sokszor hivatkozott. Nyilvánvalóan csatolhatók a hierarchikus elrendezésre utaló kifejezések: főlap, nyitólap, címoldal, kezdőoldal, aloldal, belső oldal. A honlap vizuálisan számunkra a képernyőn, számítógépen, laptopon, monitoron, kijelzőn jelenik meg – ezek is közvetlenül kapcsolódnak, mint ahogy olyan kifejezések, mint a honlapok megtalálásában és megjelenítésében szerepet játszó kereső, böngésző – illetve ezek neve: Google, Yahoo, Firefox, Chrome… Ide rendelhetők a weboldalak részei: cím, title, fejléc, leírás, lábléc, oldalsáv… illetve a rajta megjelenített elemek: menü, kép, videó, link, beágyazás, buborékszöveg, táblázat… vagy a technológia háttér szavai: forráskód, képmegjelenítés, grafikai program, inch, pixel, színmélység, oldalbetöltés sebessége stb.

szemantikus linképítés

Honlap-linkek, hálózat

Ezek nyilvánvaló, egymással is társuló közvetlen összefüggések, akár fel is rajzolható a fogalmi hálózat, így még nem is túl bonyolult. Ám az is világos, hogy az első lépcsőben csatolt fogalmaknak is megvannak a maguk elágazásai, mondjuk a laptop szóhoz kapcsolódnak olyanok, amelyek a honlaphoz is társíthatók, pl. videó, pixelszélesség, grafikus kártya – de olyanok is, amelyekkel a honlap már inkább csak a megjelenítő eszköz, a  laptop vagy PC szón keresztül köthető: operatív memória, akkumulátor, billentyűzet… A maguk részéről ezek ugyanúgy egy-egy hálózat csomópontjai, az akkumulátorhoz pl. az autó, töltés, energia, kapacitás szavak rendelhetők első lépcsőben, no meg az okostelefon, amely eközben a honlaphoz is első körben kapcsolódik (mivel kijelzőjén megjelenik…). Nem kétséges, hogy ha csak 1-2 kapcsolódási szintre távolodunk egy kiválasztott kulcsszótól, már akkor is igen bonyolult mintát kapunk. Természetesen túlzott elvárás lenne azt a célt kitűzni, hogy a linképítés során lekövessük egy-egy kulcsszó teljes szemantikai hálózatát, ám annyit mindenképpen megtehetünk, hogy egy ilyen háló létezését evidenciában tartva igyekszünk a felépítéséhez illeszkedő linkprofilt felépíteni.

Látens szemantikai összefüggések

A fent leírtnál árnyaltabb megközelítéssel a rejtőzködő, burkoltabb összefüggésekre is figyelnünk kell a linképítés kreatív módszereinek alkalmazása közben. A Google évekkel ezelőtt bevezette a látáns szemantikai indexelést, amelynek az a lényege, hogy a keresőrobotok nemcsak egyszerűen feltérképezik és adatbázisukban elraktározzák a weben fellelhető tartalmakat, hanem az algoritmusok a fogalmi összefüggések felderítését, rögzítését és felcímkézését is elvégzik. Így amikor rákeresünk egy kifejezésre vagy felteszünk egy kérdést, a keresőszoftver nem csupán a direkt szóelőfordulásokat találja meg adatbázisában, hanem a kifejezéshez tartozó bonyolult fogalmi térkép alapján értékeli és értelmezi is. Így a nem teljesen ésszerűen feltett kérdésekre és a körülíró megközelítésekre is képes adekvát választ adni.

Éppen ezért linképítés során az ilyen rejtettebb megfelelésekre is figyelnünk kell. Ha webhelyünket például a szemantikus linképítés kulcsszóra optimalizáljuk, akkor érdemes tudnunk, hogy nemcsak a SEO-tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó oldalakról kapott linkek relevánsak, hanem értékes lehet egy olyan is, amely például Sir Timothy John „Tim” Berners-Lee munkásságával foglalkozó cikkben van elhelyezve, lévén a nevezett tudóst nem csupán a világháló egyik legnagyobb fejlesztőjének tartjuk, hanem a szemantikus web fogalmát is ő vezette be 2001-ben. De ugyanígy erősítheti az általunk támogatni kívánt oldal kulcsszavas szereplését, ha egy hiperszövegekkel, foglalkozó lapról hivatkozunk rá, lévén maga a link szó e kifejezésekkel látens kapcsolatban áll (hogy a kapcsolódás nem elsődleges, mutatja, hogy a Wikipédia Hiperszöveg szócikkében a link szó egyetlen egyszer sem szerepel. Szerepel viszont a hiperhivatkozás, ami a maga részéről a ’link’ szinonimájának tekinthető.

Összefoglalva.

A szemantikus linképítő munka lényege, hogy azokat a kulcsszavakat, amelyekkel javítani akarjuk az adott webegység organikus Google-helyezéseit, egy fogalmi háló csomópontjainak tekintjük, és a céloldalra mutató hivatkozásokat olyan lapokon helyezzük el, amelyek ennek a hálózatnak a kapcsolódó pontjait, perifériáit képezik.

Ezzel egyidejűleg érjük el azt, hogy

  1. minden backlink releváns legyen, lévén fogalmilag kapcsolódó lapról jön
  2. a linkprofil strukturája egy természetesen létrejött alakzat képét mutassa, így az algoritmusok ne minősítsék manipulációnak.

A linképítő cikk folytatódik

Share

Honlaprehabilitálás linképítő kampányhoz

honlap-rehabilitalas

Honlapok rehabilitálása

Ha egy linképítő kampány hónapokon át folyik új és új webhátterek bekapcsolásával, a webrendszer tulajdonosának előbb-utóbb elfogy a muníciója. Magam 60-nál több bloggal rendelkezem és statikus oldalaim is kiterjedt, ezres nagyságrendben indexált URL-t tartalmazó hálózatot képeznek, mégis eljön a pillanat, amikor már az összes rendelkezésemre álló webhelyet bevontam az optimalizációs folyamatba. Fontos, hogy ezt jól értsük: közvetlen linket leginkább csak olyan oldalakra teszek ki, amelyeket vagy kifejezetten az adott projekt kedvéért építettem, vagy pedig utólagosan alakítottam alkalmassá arra, hogy szöveges hivatkozást elhelyezzek rajtuk. (Ez némely esetben abból áll, hogy a céloldal témáját szabályosan rálényegítem egy-egy régebbi oldalamra, némelykor csak néhány bekezdésnyi szöveg és/vagy egy-egy kép segítségével alakítom ki a releváns kontextust, és persze olyan eset is akad, amikor csupán néhány szavas laza összefüggés teremtődik – de kapcsolódásnak mindenképpen lennie kell, „pucéran” soha nem rakok ki linket egy teljesen más témájú weblapra.)

A közvetlen linkelésben százas nagyságrendben vesznek részt blogposztok és statikus weboldalak. Az ebben részt nem vevő sokkal nagyobbik hányadot maguknak a közvetlen linkeket küldő oldalaknak a támogatására használom eléggé változatos, de tudatos módon, így egy idő után nagyjából a teljes rendszer ugyanannak a célnak a szolgálatába áll – és eljutok odáig, hogy már csak féltett tartalékaim vannak, amelyeket vészesetre tartogatok (ha váratlanul esni látszana a céloldal Google-pozíciója). Nos: mit tegyek ekkor, hogyan folytassam az általam kidolgozott kreatív linképítési stratégiát?

Az egyik módszer nyilván a terjeszkedés, az extenzív módszer. Lehet új tárhelyeket bérelni, új domainokat venni és új website-építésekbe kezdeni. Ám mindenki tudja, hogy hónapokba telik, míg egy az újabb keletkezésű webhelyekből a keresőmarketing (és így a linképítő munka) számára értékes weblapok kitermelődnek. Az ilyen munkát tehát nem akkor kell kezdeni, amikor már elfogyott a muníció, hanem jóval korábban, bölcs előrelátással. Ha eléggé jelentősnek és hosszúnak ígérkezik a link building project, meg is szoktam ezt tenni idejében.

A másik módszer a perifériára került, a rendszerből rég kiesett, elfelejtett és elhanyagolt régi weboldalak rehabilitálása. Ugyanis aki eléggé régóta építi webrendszerét, nyilvánvalóan nem képes az évek alatt elkészült több ezer szájtot folyamatosan gondozni. A régebbi, elhanyagolt webhelyek kiesnek a figyelemből, elavulnak, elhagyatottá válnak – és meglehet, keletkezésük idején sem voltak jól összerakva.

Ilyen például az én 2001-től 2006-ig vezetett fapados webnaplóm, amelyet most többek között  a Google számára a mobilmarketing sms-kampány tárgyában folyó keresőoptimalizáló munkámban aktivizáltam. A nevezett időintervallumban én egyáltalán nem figyeltem oda a keresőoptimalizálás kívánalmaira, ezek a régi, vizuális webszerkesztővel készített lapok kezdetlegesek, semmilyen keresőszempontnak nem felelnek meg, és mára hemzsegnek rajtuk az elavult linkek is. Jelentős részük ráadásul az évek során valamikor kiesett a Google-indexből, ezeket nyilván nem érdemes linkelhelyezésre használni. Ám amelyeket még 2-3 havonta vagy akár ritkábban, de továbbra is rendszeresen meglátogatnak a keresőrobotok, azokkal esetleg van mit kezdeni. Le lehet szedni róluk az elévült, semmibe mutató hivatkozásokat, ki lehet tisztességesen alakítani az egyedi meta-tageket és kevéske új tartalom felhelyezésével alkalmassá lehet tenni őket backlink elhelyezésére. Mivel veterán, 10 évesnél régebbi honlapokról van szó, az ide kerülő linkek ereje nem elhanyagolható. Főleg, ha maguk is kapnak néhány friss, aktivizáló külső linket valamelyik pörgősebb blogból.

A munka persze sziszifuszi, ám több célt szolgálva mégis igen hasznos: az elhagyatott perifériák feljavításával a rendszer egészének is nő az ereje, a kiterjedt linkhálózat révén pedig több alvó oldal is újra bekerülhet az indexbe – no és az aktuális linképítő tuning lehetőségei is kiszélesednek az alvó külterületek rehabilitációjával.

A linképítő cikk folytatódik

Share

A Yollaka-sejtés

A tartalmi alapú kreatív linképítés alapjai – 1.

linképítés - yollaka-sejtésA korszerű keresőoptimalizálás a tartalmi alapú kreatív linképítésre épül. A tartalmi alapú linképítés 2006-ban kidolgozott és 2013-ban (azaz, Google-időben mérve: nemrégiben) nyilvánosságra hozott rendszere elméleti metatézisekből és gyakorlati transzmutációkból áll, a rendszer egésze nem teljesen tisztázott okokból a Piréz Arvisura Tanítás néven vált ismertté. Elméleti alapjainak kidolgozása tehát 2006-ban történt, de mindaddig nem nyert elismerést sem a tudományos világban, sem a szűkebb szakmai körökben, míg a Google Penguin Algorithm frissítések 2012-es és főleg 2013-es életbe léptetése nem bizonyította be a gyakorlatban, hogy az elmélet érvényes és kiválóan alkalmazható.  Az elméletet kidolgozó kutató csaknem úgy járt, mint Gábor Dénes, aki már 1947-ben kidolgozta a holográfia elvét, de ennek érvényességét csak a lézer-fény felfedezése után lehetett bizonyítani, így 34 év késéssel, 1971-ben kapott fiatalkori munkájáért Nobel-díjat. Nos, Kállay O. Béla Metetézisei is hiába voltak szinte tökéletesen kidolgozva 2006-ban, csak a 2012-es és 2013-as Google-algoritmus-frissítések bizonyították be az elmélet helytálló voltát, és a Tanítás csak ezután kapott nagyobb publicitást.

Sorozatomban az elméleti alapok és a gyakorlati alkalmazások körvonalainak ismertetésére vállalkozom, mint azt előző posztomban – A Google-Pingvin szárnya alatt – megígértem, így vázolva a tartalmi alapú keresőoptimalizálás mibenlétét.

A tartalmi alapú kreatív linképítés

1. Metatézisek – elméleti alapok

1.1. Keletkezéstörténet

1.1.1. A Yollaka-sejtés

Az Arvisura elméleti alapjait lényegében Alberd Yollaka finn internet-kutató (1974- , Haajaiskylä) vetette meg azzal 2001-ben, hogy a webtartalmak közötti kommunikációs csatornák tanulmányozása közben felfigyelt a hálózatok akkor már kidolgozott skálafüggetlen jellege és a tartalmi kontextusok gócosodása közötti összefüggésre. Megfigyelését gondolatkísérlettel társította, így keletkezett a Yollaka-sejtés néven ismert hipotézis, amely kissé leegyszerűsítve és közérthető nyelven megfogalmazva így hangzik:

A skálafüggetlen internetes kapcsolati hálózat gócpontjaiban elhelyezkedő webtartalmak közötti  interakciók gyakoriságának és időegység-sűrűségének a valószínűsége egyenes arányban áll az ezen tartalmak közötti kontextus-megfelelések számával és mélységével.

Még egyszerűbb és kevésbé árnyalt megfogalmazásban: minél több és minél mélyebb tartalmi összefüggés van az interneten összekötött két webhely között, annál valószínűbb, hogy ezek között interakció keletkezik, s ez az interakció annál gyakoribb és egy időegység alatt annál sűrűbb lesz, minél nagyobb és mélyebb a tartalmi összefüggés a két webhely között.

Yollaka nem tisztázta pontosan sem azt, hogy pontosan mit ért interakción, sem azt, hogy konkrétan mit fejez ki a konktextus-megfelelések mélysége.  Ezek tisztázása már a magyar Dr. Kállay O. Bélára várt, aki a Yollaka-sejtés alapján 2006-ban kidolgozta a keresőoptimalizálás metatéziseit.

1.1.2. A Kállay-kettős színre lép

A finn kutató sejtése valószínűleg elfelejtődött volna más irányt vevő kutatásai mellett, ha egy finnugrisztikai konferencián meg nem ismerkedik a magyar Kállay Labord irodalomtörténésszel. Yollaka itt előadást tartott „A lív nyelv mint információelméleti szoftver” címmel, majd az egyik estén közös asztalnál borozgattak, amikor Labord megemlítette, hogy az a bolond Béla nevű bátyja jó nevű pszichiáter létére most szintén az információelméletbe ásta be magát, egyetemet végzett és perceken belül doktorálni is fog… Yollaka kifejtette, dehogy bolond az a Béla: az információelmélet mint tudomány újabb lendületet kapott az internet elterjedésével és most már annyi információ áll a kutatók rendelkezésre, hogy talán még az ő sejtését is igazolni lehetne. Miféle sejtés?, kapta fel a fejét a fiatalabbik Kállay. De hiába mondta el Alberd egyszer, kétszer, háromszor – a magyar bölcsész képtelen volt a definíciót megjegyezni. Kérte: írná ezt meg neki emailben – a bátyját talán érdekelné.

Érdekelte. Kállay Béla éppen azelőtt nyújtotta be doktori értekezését, amelyet „Tartalomkeresés az interneten avagy a szemantikus web távlatai” címmel írt, éppen nem akadt sürgős munkája, volt hát ideje töprengeni a Yollaka-sejtésen, illetve azon, hogy esetleges bebizonyításán túl ez a sejtés mit jelenthet szaktémáját, a tartalomkeresést illetően.

Egy hónappal később pedig már el is kezdte a Metatézisek kidolgozását.

(Folyt. köv.) 


A tartalmi alapú kreatív linképítés alapjai – 1. rész. Korszerű keresőoptimalizálás: szövegösszefüggéseken alapuló tartalommarketing + organikus linkprofil építés. A Yollaka-sejtés és a releváns tartalom, Metatézisek, SEO-link

Ajánljuk még:

Share

A bejövő linkek fraktálhálózata

A bejövő linkek rendszere. Backlink fraktálhálózat építése

backlink hálózat építése

Az bejövő linkek épített hálózata keltse a természetesség látszatát: rend és esetléegesség

Linkprofil építés: tudatos rend és spontán káosz

Hogyan érjük el, hogy linképítő munkánk eredményét a Google algoritmusok ne tekintsék manipulációnak és ne büntessék honlapunkat hátrasorolással?

Rossz megoldás, ha minden webhelyről közvetlenül a céloldalra hivatkozunk. Ezzel egyetlen pontba mutató sugarak rajzolata adódik és azonnal felismerhető, hogy céltudatosan igyekeztünk egy weboldal helyezéseit külső linkekkel manipulálni. Ennél sokkal kifinomultabb módszerekre van szükség – de ehhez elég nagy saját webrendszerrel kell rendelkezünk.

bejövő linkek hálózata

A bejövő linkek természetes rendszere fraktálhálózatra emlékeztet. Ilyet építsünk!

A bejövő linkek imitált természetessége

A honlapok eredményes keresőoptimalizálásában kétség kívül a bejövő linkeké – backlinks – a legnagyobb szerep, abban az értelemben legalábbis, hogy a körültekintő linképítő munka igényli a legtöbb időráfordítást és a folytonos fejlesztést. A honlapot elegendő egyszer feltölteni, elegendő egyszer dolgozni azon, hogy tartalma releváns és felépítése a Google elvárásainak megfelelő legyen, mint ahogy elegendő egyszer (építése vagy utólagos optimalizálása során) eleget tenni annak a 25-31 (esetleg akár valamivel több) fontos SEO-szempontnak, amelyek alapján a keresők az oldalt alkalmasnak tarthatják a jó kulcsszavas szerepeltetésre a találati listákon. Magyarán: a minőségi tartalmú és a keresőrobotok által jól feltérképezhető és az algoritmusok értelmezését segítő keresőbarát weboldal előállítása egyszeri szakmai feladat, utólag legfeljebb finomításokra lehet szükség.

backlink - linkprofil

Káosz és rend: fraktál

Ezzel szemben a külső webtámogatás, azaz a linkprofil felépítése és fejlesztése hosszú folyamat – és elméletileg soha nem ér véget. A gyakorlatban persze mégis fontos bizonyos időkorlátokkal számolni, de annyi bizonyos, hogy felelőtlen (vagy szélhámos) weboptimalizátor az, aki három (de inkább 4-6)  hónapnál rövidebb határidővel vállal munkát, mert kevésbé terhelt kulcsszavakkal ugyan lehetséges az első 1-2 hónapban is jó eredményt elérni, de nagy a valószínűsége annak, hogy később drámai visszaesés történik. Olyan üzleti jelentőségű kulcsszavakkal azonban, amelyekre sok találat adódik és ezért valószínűleg a konkurencia is kellőképp nagy és erős, egy SEO-projekt teljes kifutása lehetetlen 3-4 hónapnál rövidebb idő alatt – a webháttér elejét ennél rövidebb idő alatt lehetetlen biztosítani. Az sem segít, ha a szakember kétszer többet dolgozik naponta, mert, mint tudjuk, a Google erősen bünteti az erőszakos és nem-természetes módszereket, így a túlzott számú linkszám-növekedést is. No meg: a Google meglehetősen lomha állat, komótosan idexeli a periférikus weboldalakat, ráérősen lép utána az új linkeknek, így mi hiába szaporázunk, ha az érvényesítés lassúbb ütemben történik. A linkeket küldő blogon például fölösleges kétnaponta posztolni, ha a Google-robotok csak hetente jár arra. Nem túl frekventált, alacsony látogatottságú, leginkább keresőmarketing célokat szolgáló honlapok esetében két látogatási idő között akár hónapok is eltelhetnek.

Aki vállalja egy honlap kulcsszavas Google-pozíciójának a hatékony javítását, az ugyan elbíbelődhet napokig magának a honlapnak a bütykörészésén, de idejének-energiájának a döntő részét a külső linkek rendszerének a felépítésére fogja fordítani. Különösen így van ez azóta, hogy puszta linkekkel már nem mehetünk semmire: minden hivatkozás számára megfelelő szöveges hátteret is biztosítanunk kell.

Rendszerben, hálózatban kell gondolkozni

A bejövő linkek hatékonyságával foglalkozó régebbi posztomban (amelynek bizonyos aspektusai már elavultak amiatt, hogy a Google már nem teszi nyilvánossá a weblapok PageRankértékét) számos fontos tényezőt jártam körbe, de nem érintettem azt a kérdést, hogy

a külső weboldalakon elhelyezett linkek ugyan külön-külön, önállóan és egyesével mutatnak a céloldalra, és elsődleges hatásukat is ekként fejtik ki, ám összesített erejük mégsem csupán az egyes linkek erejének összegével egyenlő.

De nem ám! Illetve csak akkor, ha ezek a bejövő linkek teljesen különálló, független, elszigetelt, mondhatni magános weboldalakon helyezkednek el. Ha azonban egymással is hivatkozási vagy pláne kölcsönhivatkozási kapcsolatban vannak, akkor már valamiféle rendszert alkotnak, olyat, amelynek feltérképezhető linkhálózata van.

Nos, a linkprofil felépítését illetően az én

honlapoptimalizálási stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal operálok és nem nagy számú egyes linkekkel dolgozom, hanem minden munkámhoz külön webrendszert építek fel.

Erről másik szakmai blogomban erről részletesebben is írtam: A kreatív honlapoptimalizálás egyéni módszerei.

Ott, előbb bemutatva a rendszert képező fontosabb alkotóelemeket, magáról a rendszerbe állításról ezt írom:

Évek munkájával kifejlesztett egyéni keresőoptimalizáló stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal és az azokon elhelyezett hivatkozásokkal operálok, hanem teljes támogatói webrendszert építek. A különálló oldalak rendszerbe állítása elsősorban kulcsszavas, szöveges linkek révén történik, de eközben ügyelek arra is, hogy a rendszer alapját képező oldalak tematikus szempontból is összefüggjenek, és – amennyire lehetséges – ezekhez nem csupán linkjeik révén kapcsolódjanak a periférikus oldalak, hanem legyenek más (közvetett) kapcsolódásaik is.

A rendszer megfelelő szerkezeti felépítettsége kulcskérdés. A struktúra kidolgozása mindig a legtöbb figyelmet és körültekintést igényló munka.

Az eredeti helyen több pontba foglalva soroltam fel, szerintem a létrehozandó rendszernek milyennek kell lennie ahhoz, hogy egyfelől valóban rendszerként működjön, azaz összegezze és sokszorozza az egyes linkek erejét, másfelől ne hívja ki a Google „haragját”, ne kerüljön a manipuláció gyanújába, azaz ne adjon okot semmilyen szankcióra. (Tudjuk például, hogy a sok egyforma elemből álló nagy linkfarmok, a sokszoros oda-vissza hivatkozások vagy a ciklikus körbelinkelések szinte bizonyosan hátrasoroláshoz vezetnek – az ilyen megoldásokat érdemes messziről elkerülni.)

Ott azt írom, arra kell törekedni, hogy a számos központi és periférikus tartományból álló rendszer akkor megfelelő, ha

  • egyszerre kelti a rend és a káosz benyomását.

Hogy ilyen rendszert pontosan miként kell felépíteni, azt ott nem árulom el, és egyik  legfőbb szakmai titkaimat itt sincs szándékomban kiteregetni, de az ott közölteken mégis továbblépnék egy terminus technicus alkalmazásával, merészen kijelentve, hogy a céloldal számára épített webtámogatói hálórendszernek egyfajta folyamatosan fejleszthető, befelé és kifelé korlátlanul továbbépíthető

fralkátálhálózat

mintájára kell felépülnie. A fraktál szót hallva persze ne a szabálytalan elemeket nagyon szabályosan ismétlő-nagyító-mozdító tetszetős grafikákra vagy a hópelyhek tetszetősen szimmetrikus rajzolatára gondoljunk, hanem arra, amit a nem egész számú dimenziós terekről  vagy a skálafüggetlen hálózatokról tanultunk a felsőmatematikában. Ha tanultunk…

Ha nem, akkor alkalmazhatunk olyasfajta egyszerűbb trükköket, mint amilyeneket például a szociológusok vagy közvélemény-kutatók használnak, ha tudományos hitelességgel kívánnak egy nagyobb halmazból véletlenszerű mintát venni, de ennek a véletlenszerű mintavételnek megadják a pontos szabályát, azaz a véletlenre szabályszerűséget húznak. Például: a közvéleménykutatók minden faluban a főutcán a jobbról tizenötödikként álló házba térnek be, vagy az utcán a velük nyolcadikként szembejövő embert szólítják meg. Ám ez voltaképp még nagyon primitív megközelítés: a szabály túl egyszerű, a véletlen nagyon megszabott, a megkérdezetteket összekötő vonalhálózatról egy laikus szemlélő számára is lerí, hogy nem természetes úton, hanem tudatps tervezéssel jött létre.

Most kicsit elrugaszkodva a linképítés konkrét feladatától játsszunk azonban el azzal, alkothatunk-e akaratlagosan olyan kiválasztási módot, amelyről már nem árulkodik a szabályszerűség? Valószínűleg: igen. Mondjuk azoknak a végpontoknak a hálózata már elég jól közelíti a se nem káosz, se nem rend, se nem véletlen, se nem szabály követelményét, amelyeket például egy ilyen előírással választanánk ki:

Minden faluba érkezve a falu nevében az egyes betűknek számokat feleltetünk meg (alfanumerikus megfeleltetés), még ám aszerint, hogy mikor érkeztünk a faluba: a betűk hátulról kezdve sorra az adott hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc számát adják meg, (ha hosszabb a falunév 6 betűnél, elölről kezdjük). Az adott számokból minden betűnél kivonjuk azt a számot, amely azt mutatja, hányadik a betű az ábécében, majd hozzáadjuk azt, hogy hányadik a falunévben. Az összes kapott számot összeszorozzuk, a szorzatot elosztjuk a falu lakosainak a statisztikákban szereplő számával; az eredményből a mássalhangzóval kezdődő falunevek esetén a teraszos házak, magánhangzóval kezdődők esetén a nyilvántartott internet előfizetők számát vonjuk ki. Az így kapott N szám mutatja, hanyadik szembejövőnek kell feltennünk kutatásunk kérdéseit.

Látszatra ez már „durvább” akár a természetes véletlennél is. Pedig a szabály nagyon is benne van. De ezt már talán a Google gépi intelligenciája is csak megfelelően nagy minta esetében venné észre :)

A linkprofil építésére használt bázis nagysága

Nyilvánvaló, hogy ha mindössze húsz saját oldallal rendelkezünk, nem tudunk fraktálhálózatot építeni, mert egyszerűen nincsen elég variációs lehetőségünk. Ám képzeljük el, hogy egy SEO-projektben speciálisan a munka kedvéért építünk 20 darab tematikus bázisoldalt és indítottunk 2 új tematikus blogot, emellett rendelkezésünkre áll 60 régebbi blog, egyenként néhány száz vagy akár ezer bejegyzéssel, továbbá 8-10 ezer (!) statikus oldal. Minden egyes URL esetében eldönthetjük: mit linkelünk a hozzá tartozó weboldalról: magát a céloldalt; annak valamelyik aloldalát; saját bázisoldalunkat; valamelyik blogunkat; valamelyik blogunk valamelyik posztját; egy statikus perifériaoldalt; illetve: melyik olyan oldalt linkeljük, amely a fenti oldalakra mutató linkek valamelyikét tartalmazza… Létrejönnek az első szintű hivatkozásokat linkelő másodlagos, harmadlagos stb. linkek, kirajzolódik a linkprofil gyönyörű fraktálhálózata. Mindenki örül.

 

Share

Régi UngBereg oldalak optimalizása

Linkmarketing célra felhasznált oldalak

A HHRF szerverén több rendszerem is működik, őszintén szólva eléggé nehézkes a frissítésük, mert mindegyikbe külön jelszóval kell belépni. Nemcsak azt hibáztam el, hogy cirka tíz éve ennyire szétdaraboltam, más-más helyen építettem ki a régi UngParty alrendszereit, hanem azt is, hogy a nemrégiben elkezdett reaktiválások és újratelepítések során valamennyi főkönyvtáramat megtartottam és újra használni kezdtem. Így ma SEO-szempontból sok fontos oldalam van szétszórva a /ungbereg, /ungparty, /netpansip, /up szerverhelyeken. A legtöbb erős oldal a legrégebbi, 2001 óta működő helyen van. Felsorolom úket Page-Rank értékük sorrendjében. !-lel az újonnan elhelyezetteket jelöltem:

(a linkeket időnként korábban is felülbíráltam, most – 2018 – újra aktuálissá vált; először is a pagerank megszűnt, másodszor: a hhrf domain értéke az alapítványi főoldal leépítése miatt sokat esett, így ezeket az oldalaimat már kevésbé támogatom)

  4-esek:

  3-asok:

  2-esek:

Honlapoptimalizálás

A régi oldalakat most kicsit felújítottam, hogy keresőmarketing célokra használhatók legyenek. A korábbi keretes szerkezetet, ha meg is tartottam néhol (Pánsíp), egységes oldalba építettem be, hogy lássa a szent Google.

Share