A kárpátaljai festészet huszadik századi, második világháború utáni szovjet korszakának és a rendszerváltás idejének legprogresszívabb alkotója kétségkívül SZEMÁN FERENC (1937 – 2004) festő, grafikus volt. Művészetét az analitikus kubista és geometrikus konstruktivista felfogás, a szürrealista látásmód és az expresszionista dekorativitás egyaránt jellemezte. Az 1990-es évek végére művészete kissé elsekélyesedett.
Az „Öcsi” művésznéven ismert festőművész 1937. március 27-én született a kárpátaljai (akkor: újra Magyarország; ma: Ukrajna) Ungváron. 1953-ig szülővárosában a magyar tannyelvű iskolába járt. 1953–1958 között az eredetileg Erdélyi Béla ás Boksay József alapította Akadémiából visszaminősített Ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanult. Tanárai a kárpátaljai képzőművészet legjelesebb alkotói voltak, a már említett Erdélyi Béla mellett Manajló Fedor, Sepa Antal. Hogy felsőbb végzettsége is meglegyen, magánhallgatóként elvégezte a Tallinni Képzőművészeti Főiskolát is (1960-ban diplomázott). Első önálló tárlat: 1968 – Ungvár. A vernisszázst megnyitása után pár nappal bezárták. Ezután az együttműködésre képtelen Szemán Ferenc előtt a szovjet kultúrpolitikának alárendelt galériák egészen a 90-es évek elejéig zárva maradtak. A rendszerváltás után az akkor már súlyosan alkoholista művész nagy karriert futhatott volna be, de erre alkatilag alkalmatlan volt. Mégis: 1991-ben egyik alapítója lett a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának és a képeit potom áron értékesítő Galéria Kisvállalatnak; kiállított, díjakat kapott. Az új kulturális trend a siker tenyerére emelte volna – de ő lekászálódott róla. Öcsi 2004-ben Ungváron, hatvanhat évesen halt meg.
Ha volna Kárpátalján modern festészet – ezzel szoktam kezdeni az Öcsiról szóló cikkeket. De nincs – szoktam folytatni… Ám meglehet, ha Öcsi halálakor még hiányzott is, azóta ez-az csak megmutatkozott…
Szemán ‘Öcsi’ Ferenc – fotók
Kolos hívta fel a figyelmemet egy ungvári fotós, Mihail Dorogovics (Michael Dorogovich) honlapjára. Az oldalon sok profi (de számomra érdektelen) munka mellett néhány igazán jó művész-fotót is találtam: a szó mindkét értelmében. Művészi igényű képek, illetve (és ez az érdekesebb) kárpátaljai festőkről készített művész-portrék. Ezek között fedeztem fel a felejthetetlen Szemán Ferencről, mindnyájunk Öcsijéről, jelentős piktorunkról, művészeti életünk egyik legérdekesebb alakjáról készült igazán remek felvételeket, amelyeket főblogomban be is mutattam elfogadhatóan jó felbontásban. Laptop kijelzőmön jól mutat.