Pillangószív
A keresőoptimalizálás fogalmával 2006-ban ismerkedtem meg, akkor, amikor az első magyar SEO-versenyt meghirdették. Azelőtt nem igazán érdekelt a Google, olyannyira nem, hogy az ezredforduló táján építeni kezdett webrendszeremben egészen addig az iframe-megoldásokat részesítettem előnyben, legfőbb oldalaim többszörösen egymásba épített keretekből álltak – és a keresők egy betűt sem láttak az egészből… Szinte elképzelhetetlen, hogy akkor ez engem egy cseppet sem zavart.
Aztán a saját dédelgetett fapados webrendszeremet megtartva nyitottam egy-egy külső blogot az akkor már üzemelő és akkoriban induló szolgáltatóknál (freeblog, nolblog), és megtapasztaltam, hogy amit itt nyitott oldalaimra írok, az szépen kereshetővé válik, ellentétben azzal, amit a keretes kereteimben jelentetek meg. De ez továbbra sem zavart, 2005-ben ugyan egy teljesen új saját rendszert indítottam – az iframe itt is diadalmaskodott. Nekem így tetszett, lófasz a Google seggébe.
Mielőtt a SEO-versenyt meghirdették, már pedzegettem, hogy nincs ez jól így. Akkoriban kezdtem az igazi közösségi bloglást a Blogter.hu keretében, igen magas lett az oldalam látogatottsága, érdekelni kezdtek a találati statisztikák, és megbizonyosodtam, hogy a Google bizony szép számmal szállít olvasókat. Nem úgy, mint fapados rendszerembe. Hogy a Google nagy úr, kezdtem megérteni, annál is inkább, mert éppen a Blogternek köszönhetően összebarátkoztam az akkor El Lobo, a Farkas néven blogoló Bognár Lászlóval, aki éppen keresőmarketinggel, honlapoptimalizálással foglalkozott. Mivel rendszeresen olvastam a blogját, így tudomást szereztem ennek az ördöngösségnek a létezéséről. De hogy eszik-e vagy isszák, azt nem tudtam. Igazából nem is érdekelt.
Aztán valahogy, talán éppen László révén felfigyeltem az első magyar keresőoptimalizáló verseny felhívására (Pillangószív – versenykiírás). Még hogy Pillangószív, micsoda baromság – ez volt az első gondolatom, de eztán valahogy mégis érdekelni kezdett a dolog. Írtam egy gúnyos posztot arról, hogy a pillangószívnél nyálasabb szóösszetételt nem tudok elképzelni, csöpög róla a ragadós nektár. Akkora giccs, mint ide Lacháza.
És ezt bizonyítandó közzétettem egy tucatnyi szörnyűséges képet. Hogy a gúny még erősebb legyen, a posztnak ezt a címet adtam: Pillangószív és lepkefing.
Bár fanyalogtam, a poszt-oldallal benevezte a versenyre. És a linkje pár nap múlva meg is jelent a Google-listában a pillangószív keresőszóra – eléggé jó helyen. Ez erősen elgondolkoztatott. Összeolvastam egy kis szakirodalmat, és bár ettől még „véramatőr” maradtam, elkezdtem a bűvészkedést linkekkel, új oldalakkal, ingyenes domainek regisztrációjával.
Három héttel később így számoltam be a történtekről:
Az első három hét tapasztalatai közül az első, hogy pár nap alatt teljesen bezsongtam, elkapott a versenyláz, és szándékom ellenére hosszú órákat töltök a pillangószív társaságában. Ezek részben honlap-bütykölések és -frissítések, részben pillangószíves cikkek írása. Mert hát persze a verseny önmagában tökéletesen öncélú, így eléggé érdektelen is lenne számomra, ám ha tartalommal, ráadásul jópofa, érdekes, szellemesnek gondolt dolgokkal is megtölthetem, akkor szenvedéllyel tudom űzni. Így aztán egyre-másra születnek az írások a pillangószív államformájú Magyarországról, a Polgári Pillangószív Szövetség megalakulásáról, a parlamenti pártok reagálásáról. Még a pillangószív-szólásokat is összegyűjtöttem.
Anélkül hogy tudtam volna, feltaláltam a kreatív honlapoptimalizálást.
Közben az egyre szélesebb kereteket öltő és igencsak hosszú SEO-versenyen belül többfordulós kis privát vetélkedőt szerveztem bloggertársaim számára: hol pillangószíves Petőfi-idézeteket kellett kreálniuk, hogy pillangószíves szlogeneket és szólásokat gyártattam velük, a Pillangószív Napján sorra kerülő döntőben pedig a témában alkotott filmek és könyvek premierjének beharangozó szövegét kellett megírniuk. A blogomban csak úgy sorjáztak a felhívások és az eredményhirdetések… (Egy rekonstruált oldal az akkori szövegekkel – linkek nélkül: Pillangószív)
Ezekkel az ötletekkel értem el, hogy szakmai tudásom szinte teljes hiánya ellenére a versenyen 5. helyezést értem el – de más-más oldalaimmal én lettem a 9. és a 10. is, lásd: a Pillangószív-verseny eredménye.
Akkori oldalaim többsége eredeti formájában ma már vagy nem elérhető, vagy olyan helyen van, ahová nem akarok friss linket küldeni. Ezért készítettem el a politikai pillangószív-kampány során épített rendszernek egy nem teljes rekonstrukcióját. Az oldalak innen indulva járhatók be: Pillangószív és lepkefing
A SEO-tevékenység számomra azóta is leginkább kreatív játék. A mechanikus műveletek egy része persze elkerülhetetlen, de a munka nagy része mégis élvezetessé – és eredményessé! – tehető a keresőoptimalizálás egyéni stratégiák szerinti alkalmazásával. Ahogy egy korábbi posztban írtam: a léha tücsök hegedűjátéka akár kedvesebb is lehet a Google számára, mint a hangya kitartó szorgalma.
*
Egy kis adalék: egy részlet a Mozgó Világban megjelent 2006-os szeptemberi jegyzetemből:
Ha agyonlőnek se tudtam volna megmondani egy hónappal ezelőtt, mi az a keresőmarketing meg a keresőoptimalizálás. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy be ne nevezzek és teljes erőbedobással be ne szálljak az első magyar keresőoptimalizáló versenybe. Mivel amatőrök számára is érthető volt a versenykiírás, ízibe kaptam magam, elsők között jelentkeztem.
A dolog lényege a következő.
A versenyt az nyeri meg, akinek a honlapja ez év december 31-én éjfélkor az első lesz a Google internetes keresőnek a „pillangószív” kifejezésre adott találati listáján. A meghirdetés pillanatában ez a nagy keresőrendszer egyáltalán nem ismerte a pillangószívet, egyetlen árva találatot sem kínált. Ami nem is csoda, mert nem igazán van (volt) ilyen magyar szó, habár képzése teljesen szabályos. Nos, ehhez képest, amikor e sorokat írom, azaz egy szűk hónappal a verseny indulása után a Google az interneten több mint félmillió pillangószíves oldal előfordulását jelzi. És én amatőrként, hályogkovács honlapkészítőként – egyelőre – benne vagyok az első tízben.
A hatalmas találatszámot, amely ezek szerint év végére akár a több milliót is elérheti, az magyarázza, hogy az erőpróba nemcsak azoknak a szakembereknek a fantáziáját indította be, akik értenek a keresőoptimalizáláshoz, vagyis tudják, hogyan is kell felépíteni egy honlapot ahhoz, hogy valamely keresőkérdésre adott találati listán minél előrébb kerüljön (ennek, mint megtudtam, igen nagy a kereskedelmi jelentősége: ha valaki cipőfelsőrész-készítőt vagy befektetési tanácsadót keres és az internetet hívja segítségül, akkor nagy valószínűséggel rákeres a kifejezésre, és az elsőként kínált honlapokat megnézve választ szolgáltatást, ad le rendelést; aki feljebb van a listán, sokkal jobbak az esélyei – nagyjából ez a keresőmarketing lényege), hanem lelkes amatőrök százait és ezreit is mozgósította. Vajon a mi kis honlapunk, webhelyünk, blogunk, amelynek eddig semmi köze nem volt ezekhez a furmányos tudományokhoz, s amelyen eddig még véletlenül sem használtuk az idétlen pillangószív kifejezést, vajon annak melyek az esélyei? Hová kerülünk a listán, ha egy cikkünkbe beleírjuk ezt a szót? S ha ezt adjuk címnek? Ha magát a honlapot erre a névre kereszteljük?
A világhálót intenzíven használó emberek alighanem kíváncsiabbak az átlagosnál. Akik pedig valami okból saját honlapot tartanak fenn, vagy még inkább, akik ilyet készíteni maguk is megtanultak, azokra jellemző a vállalkozó szellem, a kísérletező kedv, a kreativitás. Így aztán a magyar interneten két hét alatt szabályos a pillangószív-láz tört ki, tömegével készülnek az új oldalak és portálok, indulnak az új blogok, alakulnak a virtuális társaságok. A listát pillanatnyilag a Pillangószív Fun Klub honlapja vezeti…
Elképzeltem a fényes jövőt. Sorra veszik fel az áhított nevet cserkészcsapatok, nőegyletek, szabadidőklubok, lesz majd ilyen nevű aprósütemény, parfüm, focicsapat, rockzenekar, autómárka, üzletház és lakópark. Schobert Norbert és Moldova György vitába keveredik a Pillangószív TV-ben amiatt, hogy mindkettejük könyve a Pillangószív címet viseli, Pomogáts Bélát felkérik a Pillangószív Közalapítvány elnöki tisztségére, Széles Gábor és Princz Gábor közösen megalapítja a Pillangószív Bank Rt-t, Orbán Viktor elindítja legújabb népi kezdeményezését, a Magyar Polgári Pillangószív Konzultációt, Gyurcsány Ferenc pedig bejelenti az Új Pillangószív kormányprogramot. A Parlament egyhangú szavazással megváltoztatja az Alkotmányt és Solyóm László az újév első napján bejelenti a szenzációs hírt: Magyarország államformája mostantól: pillangószív.
Az ukrán kormány is csak azért alakult meg ilyen nehezen, mert a bűvös szó szláv megfelelőjét egyelőre nem találja a Google.
Megjelent: Mozgó Világ, 2006/szeptember.