Egy posztumusz író Kárpátalján
Válogatott halálaim
Posztmodern gesztus: virtuális öngyilkosság – posztumusz élet
Íróként harminchárom éve foglalkoztat a halál. Leginkább a sajátom. Alighanem költővé is akkor avatódtam, amikor két korai versemben először néztem szembe a megszemélyesített Halállal, aki az első versben kaszáját barátságosan meglóbálva köszön rám – és én ismerősként üdvözlöm. Az Életnek viszont be kell mutatkoznia, őt nem ismerem, s fel is üvöltök, amikor galambjait vállamra ülteti. A második vízió: válogatott halálaim »tovább – ezután sok-sok év telt el virtuális öngyilkosságomig.Balla D. Károly Posztmodern halál, posztumusz élet c. esszéjében azt fogalmazza meg, hogy miután Ady a Halál rokonának irigylésre méltó szimbolista pozícióját már elfoglalta, posztmodern eszközökhöz kellet nyúlnia. 50 éves korában sikeresen végrehajtott virtuális öngyilkossága nem egyéb, mint posztmodern önreflexiós gesztus: kísérlet egy olyan önprezentációs téridő létrehozására, amely egyfajta szellemi szingularitásként a direkt referenciaelmélet következményeit meghaladóan nem a kognitív létértéket, hanem saját szuicid mivoltját teszi habitusa tárgyává, és bár ezen a réven az önfelmutató performance nem képes a halottá válás kimondott propozíciójával felülírni életbevetettségét, ám ez a primer a kontinuitás képes azonosítani őt az adott módon végrehajtott prezentáció eredményével, jelesül a halálkontextusban megalkotott posztumusz létezéssel. Az egzisztencialista halálfelfogás és a létet a Semmiből eredeztető ontológiai felfogása regényeiben is megmutatkozik és kifejtésre kerül.
