Honlaprehabilitálás linképítő kampányhoz

honlap-rehabilitalas

Honlapok rehabilitálása

Ha egy linképítő kampány hónapokon át folyik új és új webhátterek bekapcsolásával, a webrendszer tulajdonosának előbb-utóbb elfogy a muníciója. Magam 60-nál több bloggal rendelkezem és statikus oldalaim is kiterjedt, ezres nagyságrendben indexált URL-t tartalmazó hálózatot képeznek, mégis eljön a pillanat, amikor már az összes rendelkezésemre álló webhelyet bevontam az optimalizációs folyamatba. Fontos, hogy ezt jól értsük: közvetlen linket leginkább csak olyan oldalakra teszek ki, amelyeket vagy kifejezetten az adott projekt kedvéért építettem, vagy pedig utólagosan alakítottam alkalmassá arra, hogy szöveges hivatkozást elhelyezzek rajtuk. (Ez némely esetben abból áll, hogy a céloldal témáját szabályosan rálényegítem egy-egy régebbi oldalamra, némelykor csak néhány bekezdésnyi szöveg és/vagy egy-egy kép segítségével alakítom ki a releváns kontextust, és persze olyan eset is akad, amikor csupán néhány szavas laza összefüggés teremtődik – de kapcsolódásnak mindenképpen lennie kell, „pucéran” soha nem rakok ki linket egy teljesen más témájú weblapra.)

A közvetlen linkelésben százas nagyságrendben vesznek részt blogposztok és statikus weboldalak. Az ebben részt nem vevő sokkal nagyobbik hányadot maguknak a közvetlen linkeket küldő oldalaknak a támogatására használom eléggé változatos, de tudatos módon, így egy idő után nagyjából a teljes rendszer ugyanannak a célnak a szolgálatába áll – és eljutok odáig, hogy már csak féltett tartalékaim vannak, amelyeket vészesetre tartogatok (ha váratlanul esni látszana a céloldal Google-pozíciója). Nos: mit tegyek ekkor, hogyan folytassam az általam kidolgozott kreatív linképítési stratégiát?

Az egyik módszer nyilván a terjeszkedés, az extenzív módszer. Lehet új tárhelyeket bérelni, új domainokat venni és új website-építésekbe kezdeni. Ám mindenki tudja, hogy hónapokba telik, míg egy az újabb keletkezésű webhelyekből a keresőmarketing (és így a linképítő munka) számára értékes weblapok kitermelődnek. Az ilyen munkát tehát nem akkor kell kezdeni, amikor már elfogyott a muníció, hanem jóval korábban, bölcs előrelátással. Ha eléggé jelentősnek és hosszúnak ígérkezik a link building project, meg is szoktam ezt tenni idejében.

A másik módszer a perifériára került, a rendszerből rég kiesett, elfelejtett és elhanyagolt régi weboldalak rehabilitálása. Ugyanis aki eléggé régóta építi webrendszerét, nyilvánvalóan nem képes az évek alatt elkészült több ezer szájtot folyamatosan gondozni. A régebbi, elhanyagolt webhelyek kiesnek a figyelemből, elavulnak, elhagyatottá válnak – és meglehet, keletkezésük idején sem voltak jól összerakva.

Ilyen például az én 2001-től 2006-ig vezetett fapados webnaplóm, amelyet most többek között  a Google számára a mobilmarketing sms-kampány tárgyában folyó keresőoptimalizáló munkámban aktivizáltam. A nevezett időintervallumban én egyáltalán nem figyeltem oda a keresőoptimalizálás kívánalmaira, ezek a régi, vizuális webszerkesztővel készített lapok kezdetlegesek, semmilyen keresőszempontnak nem felelnek meg, és mára hemzsegnek rajtuk az elavult linkek is. Jelentős részük ráadásul az évek során valamikor kiesett a Google-indexből, ezeket nyilván nem érdemes linkelhelyezésre használni. Ám amelyeket még 2-3 havonta vagy akár ritkábban, de továbbra is rendszeresen meglátogatnak a keresőrobotok, azokkal esetleg van mit kezdeni. Le lehet szedni róluk az elévült, semmibe mutató hivatkozásokat, ki lehet tisztességesen alakítani az egyedi meta-tageket és kevéske új tartalom felhelyezésével alkalmassá lehet tenni őket backlink elhelyezésére. Mivel veterán, 10 évesnél régebbi honlapokról van szó, az ide kerülő linkek ereje nem elhanyagolható. Főleg, ha maguk is kapnak néhány friss, aktivizáló külső linket valamelyik pörgősebb blogból.

A munka persze sziszifuszi, ám több célt szolgálva mégis igen hasznos: az elhagyatott perifériák feljavításával a rendszer egészének is nő az ereje, a kiterjedt linkhálózat révén pedig több alvó oldal is újra bekerülhet az indexbe – no és az aktuális linképítő tuning lehetőségei is kiszélesednek az alvó külterületek rehabilitációjával.

A linképítő cikk folytatódik

Mi kerül a Google első helyére?

Milyen weboldal kerülhet a Googleban első helyre?

Google első helyre

A PR-cikk elhelyezés a Google szerint legális linképítő eljárás

Ebben a keresőben is első helyre kerülhet bármilyen weboldal, amely megfelel a keresőmotor algoritmusainak. Ezek az algoritmusok leginkább a következő tényezőket veszik figyelembe a honlapok rangsorolásánál:

  • Kulcsszavas megfelelőség: a weboldalnak relevánsnak kell lennie a keresett kulcsszavakra nézve. Ez azt jelenti, hogy a weboldal a keresés céljával összhangban lévő információkat tartalmaz.
  • Tartalomminőség: a honlapnak minőségi, informatív tartalommal kell rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy a tartalom friss, pontos és hasznos a felhasználók számára.
  • Linképítési támogatottság: a webhelyre mutató linkek száma és minősége kulcsszempont. Ez az oldal megbízhatóságát és népszerűségét jelzi a Google számára pl. azzal, hogy tematikus PR-cikkekben hivatkoznak rá.
  • Technikai optimalizálás: a weblapnak technikailag is megfelelőnek kell lennie: gyors betöltődés, mobilbarát jelleg, valid kódok stb. Fontos, hogy szájt jól legyen strukturálva és biztonságos legyen.
  • Természetesen a verseny nagyságától is függ, hogy lapunknak milyen esélye van az első helyre kerülésre. Azokban a témakörökben, ahol nagy a verseny, nehezebb elérni az első helyet, mint azokban, ahol kevesebb a versenytárs.

Mindezeket jól tudjuk. Mégis: mi kerül a Google első helyére?

google-első-helyre-kerülés

Mindig a legjobb weblap kerül a Google első helyére?

Naná, hogy a Wikipédia vagy a lap.hu család megfelelő oldala. Ha mégsem, akkor vagy nincsen a témába vágó oldaluk, vagy igen alapos optimalizációs munka és nagyon erős linknyomás hatására sikerült egy marketingoldalt elébük nyomni. De itt nem erről a jelenségről akarok beszélni, hanem arról, hogy valóban mindig a legjobb tartalmú weboldal található-e a Google első helyén?

Ha igen, akkor nem kellene állandóan bizgetni a Guglinak a keresőalgoritmusait. Ám ezt teszik hosszú évek óta a mérnökeik. Éppen azért, mert nagyon sokszor még mindig nem megfelelőek a találati listák. Az üzleti célból készült honlapok közül igen gyakran érdemtelenül szerepelnek az első helyeken szegényes tartalmúak. A gyanútlan látogató nem érti, mit keresnek ezek a TOP helyeken. A nemzetközi összehasonlítások azt sugallják, hogy arányaiban az angol nyelvű szájtok jobban megszűrtek, ám a magyar keresőpiacon sajnos mindennapos az ilyen lelet.

Ha (amatőr vagy tényleges) szakértőként megvizsgáljuk az ilyen weboldalak linkprofilját, leggyakrabban azt találjuk, hogy a szájt a 2012 óta szigorúan szankcionált manipulációval került az első helyre. Nevezetesen: tiltott linképítéssel, amelynek azelőtt bevett formája volt a katalóguslinkek mértéktelen halmozása. A linkkatalógusokban történő keresőmarketing célú tömeges weblap-regisztrálás  miatt igen sok website részesült durva hátrasorolásban vagy a kulcsszavas találati listákról való kitiltásban, de ez mégsem vette el a kevés munkával gyors sikert elérni kívánó „szakeberek” és/vagy kisebb seo-marketing cégek kedvét. A megbízó örül az alacsony vállalási árnak, boldogan kifizeti a sikerdíjat, hiszen oldala az élre kerül rövid időn belül. Aztán jön a büntetés. Vagy nem.

E cikk keletkezésekor az volt a helyzet, hogy a Google utoljára 2014 októberében frissítette a spamlinkek kiszűrésére specializált Pingvin-algoritmusát (írom ezt 2015 Karácsonya előtt). Az elmúlt év részben azzal telt, hogy akik büntetést kaptak, várják, hogy a hibák-bűnök korrigálását végre akceptálja a Guggola, akik pedig megúszták, dörzsölik a tenyerüket, lám, hiába a riogatás, az általuk keresőoptimalizált honlap még most is ott feszít az 1. helyen, vagy a top3, top5, top10 között. Ők azt látják bizonyítva: továbbra is érdemes tiltott seóval, black hat linkbuilding módszerek alkalmazásával dolgozni. Egyszer majd lehet, hogy már nem lesz érdemes, de most nyúljuk le a még lenyúlható sikerdíjakat.

Akik meg a white hat linképítésre, kreatív metódusokra adták a fejüket, dolgozhatnak háromszor annyit, építhetnek saját szájtokat, alkalmazhatják a helyezések javulását csak nagyon lassan előidéző eljárásokat – bagóért.

Hatékony lett a PR-cikk elhelyezés – de ezt is soványan fizetik. A keresőmarketing szakember belemegy, mert ha magasabb árat szab, mint a fekete kalaposok, akkor nem jut megbízáshoz. Ha meg elvállalja, nyomhatja az ipart éjjel-nappal, hogy a koncentráltan kulcsszavas linkek megkerülésével, egyfajta szóródásos hivatkozási rendszer felépítésével eredményre jusson.

Mindennek az a mélyebb következménye, hogy bár a legális módszerekkel élők elvben segíteni szeretnék a Google munkáját, a helyzet zavarossága miatt mégis ellenfélnek tekintik. Ha figyelembe veszik a keresőmogul minden intelmét, alig marad mozgásterük. Miközben az illegális manipulációkkal vakmerően élők itt is jobban járnak: lehet, hogy 10 üzletből 3-at buknak, de amíg a többivel jól járnak, addig szemébe röhögnek a Google Pingvinnel és Pandának. A kurrens marketing kulcsszavakra adódó találati listák első helyezettjeit alaposan megvizsgálva sajnos úgy tűnik: ezt bátran megtehetik.  A linképítő cikk folytatódik

Honlaptartalom optimalizálása

honlap-tartalom optimalizalas

Honlap tartalmi optimalizálása

Állandó probléma: a megbízó üzleti honlapján alig van szöveg. Kép még csak-csak akad, talán fenn van egy szűkszavú bemutatkozó szöveg is, pár mondatos cégismertető, a szolgáltatás leírása egy-két bekezdésben. Van továbbá árajánlat kérő űrlap, néhány referenciamunka megemlítése, a cég elérhetősége – és ennyi. Hogy technológia leírás? Hogy a szolgáltatás tárgyát képező dolog definiálása és részletes leírása? Hogy történelmi visszatekintés? Hogy az alkalmazás sajátosságai, előnyeinek ecsetelése, a szolgáltatás társadalmi vonatkozásai, elterjedtsége? Netán: esetleírások, megosztott szakmai tapasztalat? Ugyan, minek az, úgyse olvassa el, aki most azonnal meg akarja rendelni azt, amit a website kínál.

Ez utóbbi állítás még ha esetleg igaz is lenne (nem az), akkor üzleti szempontból akár elfogadható lenne ez a tartalomszegénység: nem kell szaporítani a szót: gyere és rendelj, hívj, vedd igénybe…

A kínálatnak és a keresletnek ez a rövidre zárása azonban éppen a SEO területén bosszulja meg magát. Amióta a Google a minőségi honlaptartalomra koncentrál és az egyes kulcsszavas találati oldalakon (SERP) olyan weboldalakat igyekszik élre sorolni, amelyeknek a tartalma az adott kulcsszóra nézve információkban gazdag és sokrétű, azóta a csak a lényegre korlátozódó honlapokkal nehéz az élre vergődni – ha pedig új, bejáratatlan szájtról van szó és erős a konkurencia, akkor teljességgel lehetetlen.

Ugyanakkor a megrendelőt, aki nem akar semmi mást, csak mondjuk zabhegyező gépet eladni, nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy részletesen leírja mi az a zabhelyezés, honnan ered, ki találta fel, mióta alkalmazzák, mi a társadalmi beágyazottsága; mi a gép működésének alapelve, melyek az alkatrészei, mi a technológia környezetvédelmi aspektusa.

Márpedig erre akkor is szükség van, ha keveseket érdekel, máskülönben a honlaptartalom egészén lehetetlen érvényesíteni azokat a keresőszempontokat, amelyek fontosságában a SEO-szakma nagyjából egyetért. Címekre és alcímekre, felsorolásokra, táblázatokra, képfeliratokra, tipográfiai kiemelésekre, linkekre, alt, title és caption szövegekre van szükség ahhoz, hogy a kulcsszavak a weblapon kellő reprezentációt kapjanak. 15-20 különböző kulcsszavas előfordulás biztosítása lehetetlen akkor, ha nincs elegendő szöveg, amelyen a keresőszempontok érvényesíthetőek lennének.  A linképítő cikk folytatódik

A Page Rank és a NolBlogok reaktiválása

Mint talán a Google kereső jelentőségét kevésbé ismerők is tudják, a piacvezető cég keresőprogramjának egyik legfontosabb algoritmusa a honlapok internetes értékét felmérő és mutató Google PageRank volt, amely több mint egy évtizeden át 0-tól 10-ig terjedő skálán rangsorolta a honlapokat. Jó értékmérő volt, a webmesterek árgus szemmel figyelték – a számok változásokból következtethettek arra, hogy irányban alakítják-e a rájuk bízott website sorsát. Hogy pontosan mit és hogyan mért ez a program és konkrétan mit mutattak a számok, itt nem részletezem – erről találhatók szakmai leírások.

Aztán úgy 2012 táján a Gugli arra a következtetésre jutott, hogy nem igazán kívánja ezt az algoritmust használni a továbbiakban, más, korszerűbb módszerekkel minősíti a weboldalakat – és az eredményt nem is teszi nyilvánossá – a honlaptulajdonosok, webmesterek, SEO-szakemberek elégedjenek meg azzal, amire a keresőtalálati eredményekből és a Webmestereszközök adataiból következtethetnek. Úgy tűnt, a nyilvános PR-mutatókat többé nem is frissítik (erre szakembereik is utaltak), aztán 2013 decemberében közel egyéves szünet után egy véletlen folytán mégis frissítették a nyilvános PR-értékeket – de azóta se. (Korábban évi 3-5 frissítés volt várható.)

A helyzet kissé kellemetlen: ha teljesen megszűnt volna a PR, tiszta lenne a helyzet, de hogy a számok továbbra is nyilvánosak, ugyanakkor egy 2013-as véletlen frissítés eredményét mutatják, az enyhén szólva is ciki. Igazodni eszerint már nem érdemes, ugyanakkor a PageRank értékek még mindig léteznek (és például a public relations cikkeket beküldők számára még mindig értékmérőként szolgálnak)

Bloggerként én cirka tíz éve nagyon odafigyelek arra, hogy blogjaim optimalizáltak és külső linkekkel támogatottak legyenek. Így legtöbbjük a korábbi évek során szerzett is PR-értéket – amekkorát egy-egy személyes szájt szerezni képes volt (1-től 4-ig terjed a reális tartomány, 5-ös vagy magasabb mutatót inkább csak céges és intézményi honlapok, hírportálok szereznek). Amelyik bloggal nem sikerült ilyen értékmutatót szereznem, vagy sikerült, de valamiért elvesztette korábbi PR-számát, azt hanyagolni kezdtem.

Így jártam a Nolblog keretében működő webhelyeimmel, amelyek közül az elsőt még 2004-ben indítottam. Az ingyenes szolgáltatás is elég korlátozott optimalizálási lehetőségeket nyújt a kezdetektől fogva, ráadásul időnként újrakonstruálták a rendszert (csupa új URL), így bár blogjaim szereztek PR-értéket, egy átalakítás után el is vesztették őket. Akkortól kezdve csak el-elvétve írtam beléjük: inkább a magasabbra értékelt blogok fenntartása látszott célszerűnek (itt természetesen keresőmarketing-számpontok is közrejátszottak)

Mivel azonban Google őméltósága kivonta a forgalomból korábbi értékelő rendszerét, az e szerint való igazodás értelmetlenné vált. Szerencsére más rendszerek is mérik az oldalak erejét, jelentőségét – ám ezek mind más számokat mutatnak és szempontrendszerük a kívülálló számára nem feltétlenül jelent megbízható igazodást. Viszont! A linképítő cikk folytatódik

Public relations cikkek elhelyezése

public-relations - prcikk

Public relations és keresőmarketing

A keresőmarketing és azon belül a linképítés is csak olyan, mint az élet sok egyéb területe: időnként felütik a fejüket divatok. Jobb esetben ezek a divatok valamilyen praktikus célt szolgálnak, és ha a gyakorlat beigazolja őket, akkor úgy elterjednek, mint monszun után a moszkitó.

Az első divat, amelyre felfigyeltem, a bannercsere és linkcsere volt. Honlaptulajdonosok és webmesterek megszállottan kerestek cserepartnert, gyártották és küldték a bannert szakmányban. Tedd ki az oldalam bannerjét, én is kiteszem a tiedet. Linkeld az oldalamat, én is linkelem a tiedet – és majd ha jól agyonlinkeljük magunkat, a szájtjaink vágtáznak előre a Google találati listáján. Aztán persze kiderült, hogy ha önnépszerűsítési haszna lehet is az ilyesminek, keresőmarketing szempontjában nem sokat ad. A banneres megoldásokról kiderült, hogy a Google reklámnak tekinti és a „reklámlinkek” éppenséggel nem emelik az oldal presztízsét. Sem a küldőjét, sem a fogadóét. Ahhoz sem kellett sok mesterséges intelligencia, hogy linkcserék mögül a minden tartalmi alapot nélkülöző mesterkedés ördögpatája kilátszódjék. Amelyik oldalnak túl sok lett az oda-vissza linkje, gyanússá vált, hátrasorolódott.  El is múlt a divat hamarost.

A következő sláger a linkkatalógus lett. Makacs divat, mert hiába bizonyosodott be százszor, hogy az a weboldal, amelyikre túlnyomórészt csak linkkatalógusokból hivatkoznak, a Google szemében szintén manipulatív úton igyekszik élre törni a találatok sorában, nosza, kapjon büntetést – a fantáziátlan kinképítők százegyedszer is ezt a trükköt próbálják eladni. Igaz, amíg vevő van rá…. Naiv honlaptulajdonosok hisznek az ígéreteknek, és az első tapasztalataik általában jók is: a katalógusokból tömegével érkező linkek akár pár hét vagy hónap alatt égbe repíthetik a honlapot. Amiért aztán keserű árat kell fizetni. De akkor hol lesz már a linképítő „szakember”: a sikerdíjat felvette, mit érdekli őt, mi történik 5-6 hónap vagy akár egy év múlva, amikor vérengző portyára indul a legújabb Google Pingvin algoritmus. Merthogy a legtöbbször durva hátrasorolás, rossz esetben a kulcsszavas listákról történő teljes kitiltás történik. És egyelőre mégis tartja magát a divat, holott pár éve egy újabb is megjelent. Valahogy így hangzik:

Piár cikkekbe kell ágyazni a linket, akkor baj nem lehet!

És működik ez is remekül. Azt mondja a Gugli, hogy a puszta link nem jó, hanem megfelelő szövegkörnyezet kell? Meglesz! Egy PR-hírben, termékismertetőben, cégbemutatóban valóban természetesnek hat a benne elhelyezett kulcsszavas link. Felment a public relations ázsiója. Illetve mégsem… Az ajánló SEO PR-cikkek iránti kereslet ment fel, a kínálat pedig felhígult: iparággá vált az úgy-ahogy összeütött cikkek gyártása és a semmilyen újságírói gyakorlattal nem rendelkező SEOsók kreatív szövegírókká avanzsáltak. A Guglinak jó lesz. Benne vannak a szakszavak, benne van pár suta mondat, ott van a link is rézkígyóként – nyomjuk fel gyorsan valahová! No de hová?? Ahogy elszaporodtak a linkkatalógus-gyárosok, úgy gombamód kinőttek a semmiből a PR-cikkek elhelyezést olcsón és fájdalommentesen kínáló szájtok. És akik kapva kaptak a lehetőségen, még azt is gondolták, hogy akkor most hát ez lenne a kreatív linképítés.

Pedig nem. Mert ebben kreativitás alig pislákol, ami meg mégis, azt kioltja a minőség hiánya: a nagy divat következtében gyengén megírt PR-anyagok jelennek meg ezerszámra gyenge minőségű honlapokon. A Gugli meg csóválja nagy bozontos (más források szerint kopasz) fejét és fájdalmasan hiányolja a minőségi tartalmat. Már megint át akartok verni, beste SEOsok? Ezzel akartok a listák élére furakodni? Na mars vissza, de rögvers: küldöm a vadászpingvint.

Persze: a PR-cikkek valóban kiválóan alkalmazhatók a linképítésben – éppcsak mint annyi mindent, ezt sem szabad mechanikusan alkalmazni és ebben is körültekintőnek, igényesnek, ötletesnek kell lenni.

A főszabály pofonegyszerű:

  • Kiváló cikket kell írni és kiváló oldalra kell felrakni

És nem túl bonyolultak a továbbiak sem, jelesül:

  • a linket tartalmazó public relations-cikkek elhelyezése fontos része lehet munkánknak, de nem lehet kizárólagos
  • itt is alapvető szempont a változatosság: a linkelés nem lehet sem egyoldalú, sem töményen kulcsszavas
  • A szabályok egyszerűek – az ezeknek maradéktalanul megfelelő linképítés viszont igencsak idő- és ötletigényes munka. A linképítő cikk folytatódik

Google Pingvin 3 frissítés

google-pingvin algoritmus

A Google Pingvin szárnyai alatt

Egyszer már eldicsekedtem azzal, hogy a Google Pingvin szárnyai alá vette a kreatív linképítést. Akkor, a 2013-as nyari frissítés idején ez igaz volt: módszereim igazolódni látszottak. Aztán 2013 otóberében jól bebaszott a szentkúti búcsú:  az akkori futtatás bizony alaposan betett nekem: elég sok igen gondosan optimalizált oldalam tűnt el a találati élmezőnyből. Az éppen futó projektumaimnak legalább az egyharmadát nagyon negatívan érintette az, hogy gyakorlatilag nemcsak azokat a szájtokat büntették, amelyek tudhatóan black hut módszerekkel voltak optimalizálva (főleg spam linkek), hanem gyakorlatilag magát a kulcsszavas linképítést büntették. Akkor nem fért a fejembe, hogyan lehet weboldalakat a kulcsszavas találati listán előrehozni kulcsszavas linkek nélkül – de alig telt el két-három hónap, én már rájönni véltem a csízióra és megsejtettem, mi a Google új filozófiája.  Az elszállt oldalakat nem sirattam, próbáltam továbblépni. És lettek is elég szép sikereim, hogy mást ne mondjak, azzal a kifejezéssel, hogy Google helyezés javítása, az én oldalam parádézik az első helyen.

Eltelt egy év, a nagy keresőrendszer Pingvin algoritmusát azóta bütykölték, a hírek szerint gyakorlatilag újraírták. Meggyőződésem, hogy éppen azért volt szükség ekkora és ilyen hosszan készülő átalakításra, mert a nagy magasztos webszemét elleni harcnak rengeteg ártatlan áldozata is volt, velem együtt nagyon sokan érezhették úgy, Gugli mester nem játszik tisztességesen, mert visszamenőleg olyasmit is szankcionál, ami az alkalmazás idején még egyáltalán nem volt tilos. Aki eléggé változatosan, komplex módon optimalizált, de éppenséggel nem kerülte a kulcsszavakat, emiatt bajba került. Ha kerülni kell, hát kerülni fogjuk – értettük meg.

Ehhez képest most szombatra virradóra (2014. október 18) mi történt? Ráengedték az internetre a 3-as sorszámú Pingvint, amelyik jelentős részben felülbírálta elődjét és elég sok honlapot visszasorolt a listán eredeti helyére. Ez a rehabilitáció egy év késéssel!! történt. Ezalatt az akkor megbüntetett honlapok kiestek a forgalomból, én például alig gondoztam, nem frissítettem őket, inkább az új feladatokra koncentráltam, eszembe sem volt azzal próbálkozni, vajon lehet-e a veszett fejsze nyeléből totemoszlopot faragni. Illetve pár oldalnak megváltoztattam a profilját: ha a korábbi kulcsszóval megbukott, akkor majd egy másikkal felfuttatom….

Erre most visszajöttek a találati lista élmezőnyébe a részben elhagyott, részben átalakított szájtok. Repesnék az örömtől és lehetnék büszke: valahol mégis nekem lett igazam, azok a tavaly alkalmazott módszerek mégis jók voltak, lám Gugli őméltósága felülbírálta magát – ha nem telt volna el közben egy teljes esztendő. Így most kicsit olyannak érzem ezt a helyzetet, amikor a kölyök akkor kapja vissza az elkobzott vízipisztolyt, amikor már javában csúzlival lövi a verebeket. A Nagy Kereső pedig nem kockáztat semmit: a pingvinre nézve mindkét játékfegyver veszélytelen. A linképítő cikk folytatódik