Honlaprehabilitálás linképítő kampányhoz

honlap-rehabilitalas

Honlapok rehabilitálása

Ha egy linképítő kampány hónapokon át folyik új és új webhátterek bekapcsolásával, a webrendszer tulajdonosának előbb-utóbb elfogy a muníciója. Magam 60-nál több bloggal rendelkezem és statikus oldalaim is kiterjedt, ezres nagyságrendben indexált URL-t tartalmazó hálózatot képeznek, mégis eljön a pillanat, amikor már az összes rendelkezésemre álló webhelyet bevontam az optimalizációs folyamatba. Fontos, hogy ezt jól értsük: közvetlen linket leginkább csak olyan oldalakra teszek ki, amelyeket vagy kifejezetten az adott projekt kedvéért építettem, vagy pedig utólagosan alakítottam alkalmassá arra, hogy szöveges hivatkozást elhelyezzek rajtuk. (Ez némely esetben abból áll, hogy a céloldal témáját szabályosan rálényegítem egy-egy régebbi oldalamra, némelykor csak néhány bekezdésnyi szöveg és/vagy egy-egy kép segítségével alakítom ki a releváns kontextust, és persze olyan eset is akad, amikor csupán néhány szavas laza összefüggés teremtődik – de kapcsolódásnak mindenképpen lennie kell, „pucéran” soha nem rakok ki linket egy teljesen más témájú weblapra.)

A közvetlen linkelésben százas nagyságrendben vesznek részt blogposztok és statikus weboldalak. Az ebben részt nem vevő sokkal nagyobbik hányadot maguknak a közvetlen linkeket küldő oldalaknak a támogatására használom eléggé változatos, de tudatos módon, így egy idő után nagyjából a teljes rendszer ugyanannak a célnak a szolgálatába áll – és eljutok odáig, hogy már csak féltett tartalékaim vannak, amelyeket vészesetre tartogatok (ha váratlanul esni látszana a céloldal Google-pozíciója). Nos: mit tegyek ekkor, hogyan folytassam az általam kidolgozott kreatív linképítési stratégiát?

Az egyik módszer nyilván a terjeszkedés, az extenzív módszer. Lehet új tárhelyeket bérelni, új domainokat venni és új website-építésekbe kezdeni. Ám mindenki tudja, hogy hónapokba telik, míg egy az újabb keletkezésű webhelyekből a keresőmarketing (és így a linképítő munka) számára értékes weblapok kitermelődnek. Az ilyen munkát tehát nem akkor kell kezdeni, amikor már elfogyott a muníció, hanem jóval korábban, bölcs előrelátással. Ha eléggé jelentősnek és hosszúnak ígérkezik a link building project, meg is szoktam ezt tenni idejében.

A másik módszer a perifériára került, a rendszerből rég kiesett, elfelejtett és elhanyagolt régi weboldalak rehabilitálása. Ugyanis aki eléggé régóta építi webrendszerét, nyilvánvalóan nem képes az évek alatt elkészült több ezer szájtot folyamatosan gondozni. A régebbi, elhanyagolt webhelyek kiesnek a figyelemből, elavulnak, elhagyatottá válnak – és meglehet, keletkezésük idején sem voltak jól összerakva.

Ilyen például az én 2001-től 2006-ig vezetett fapados webnaplóm, amelyet most többek között  a Google számára a mobilmarketing sms-kampány tárgyában folyó keresőoptimalizáló munkámban aktivizáltam. A nevezett időintervallumban én egyáltalán nem figyeltem oda a keresőoptimalizálás kívánalmaira, ezek a régi, vizuális webszerkesztővel készített lapok kezdetlegesek, semmilyen keresőszempontnak nem felelnek meg, és mára hemzsegnek rajtuk az elavult linkek is. Jelentős részük ráadásul az évek során valamikor kiesett a Google-indexből, ezeket nyilván nem érdemes linkelhelyezésre használni. Ám amelyeket még 2-3 havonta vagy akár ritkábban, de továbbra is rendszeresen meglátogatnak a keresőrobotok, azokkal esetleg van mit kezdeni. Le lehet szedni róluk az elévült, semmibe mutató hivatkozásokat, ki lehet tisztességesen alakítani az egyedi meta-tageket és kevéske új tartalom felhelyezésével alkalmassá lehet tenni őket backlink elhelyezésére. Mivel veterán, 10 évesnél régebbi honlapokról van szó, az ide kerülő linkek ereje nem elhanyagolható. Főleg, ha maguk is kapnak néhány friss, aktivizáló külső linket valamelyik pörgősebb blogból.

A munka persze sziszifuszi, ám több célt szolgálva mégis igen hasznos: az elhagyatott perifériák feljavításával a rendszer egészének is nő az ereje, a kiterjedt linkhálózat révén pedig több alvó oldal is újra bekerülhet az indexbe – no és az aktuális linképítő tuning lehetőségei is kiszélesednek az alvó külterületek rehabilitációjával.

A linképítő cikk folytatódik

Share

A Page Rank és a NolBlogok reaktiválása

Mint talán a Google kereső jelentőségét kevésbé ismerők is tudják, a piacvezető cég keresőprogramjának egyik legfontosabb algoritmusa a honlapok internetes értékét felmérő és mutató Google PageRank volt, amely több mint egy évtizeden át 0-tól 10-ig terjedő skálán rangsorolta a honlapokat. Jó értékmérő volt, a webmesterek árgus szemmel figyelték – a számok változásokból következtethettek arra, hogy irányban alakítják-e a rájuk bízott website sorsát. Hogy pontosan mit és hogyan mért ez a program és konkrétan mit mutattak a számok, itt nem részletezem – erről találhatók szakmai leírások.

Aztán úgy 2012 táján a Gugli arra a következtetésre jutott, hogy nem igazán kívánja ezt az algoritmust használni a továbbiakban, más, korszerűbb módszerekkel minősíti a weboldalakat – és az eredményt nem is teszi nyilvánossá – a honlaptulajdonosok, webmesterek, SEO-szakemberek elégedjenek meg azzal, amire a keresőtalálati eredményekből és a Webmestereszközök adataiból következtethetnek. Úgy tűnt, a nyilvános PR-mutatókat többé nem is frissítik (erre szakembereik is utaltak), aztán 2013 decemberében közel egyéves szünet után egy véletlen folytán mégis frissítették a nyilvános PR-értékeket – de azóta se. (Korábban évi 3-5 frissítés volt várható.)

A helyzet kissé kellemetlen: ha teljesen megszűnt volna a PR, tiszta lenne a helyzet, de hogy a számok továbbra is nyilvánosak, ugyanakkor egy 2013-as véletlen frissítés eredményét mutatják, az enyhén szólva is ciki. Igazodni eszerint már nem érdemes, ugyanakkor a PageRank értékek még mindig léteznek (és például a public relations cikkeket beküldők számára még mindig értékmérőként szolgálnak)

Bloggerként én cirka tíz éve nagyon odafigyelek arra, hogy blogjaim optimalizáltak és külső linkekkel támogatottak legyenek. Így legtöbbjük a korábbi évek során szerzett is PR-értéket – amekkorát egy-egy személyes szájt szerezni képes volt (1-től 4-ig terjed a reális tartomány, 5-ös vagy magasabb mutatót inkább csak céges és intézményi honlapok, hírportálok szereznek). Amelyik bloggal nem sikerült ilyen értékmutatót szereznem, vagy sikerült, de valamiért elvesztette korábbi PR-számát, azt hanyagolni kezdtem.

Így jártam a Nolblog keretében működő webhelyeimmel, amelyek közül az elsőt még 2004-ben indítottam. Az ingyenes szolgáltatás is elég korlátozott optimalizálási lehetőségeket nyújt a kezdetektől fogva, ráadásul időnként újrakonstruálták a rendszert (csupa új URL), így bár blogjaim szereztek PR-értéket, egy átalakítás után el is vesztették őket. Akkortól kezdve csak el-elvétve írtam beléjük: inkább a magasabbra értékelt blogok fenntartása látszott célszerűnek (itt természetesen keresőmarketing-számpontok is közrejátszottak)

Mivel azonban Google őméltósága kivonta a forgalomból korábbi értékelő rendszerét, az e szerint való igazodás értelmetlenné vált. Szerencsére más rendszerek is mérik az oldalak erejét, jelentőségét – ám ezek mind más számokat mutatnak és szempontrendszerük a kívülálló számára nem feltétlenül jelent megbízható igazodást. Viszont! A linképítő cikk folytatódik

Share

Építs keresőbarát webet!

Amióta a Nagy Google filozófiájában paradigmaváltás történt és amióta a kulcsszavas keresőoptimalizálás lépésről lépésre nehezebbé vált, a legnagyobb problémát az okozza, hogy honnan, milyen honlapról linkeljük a támogatott céloldalt. Számos olyan weboldal kínálhat erre lehetőséget, amelyre jobb nem is gondolni: azt eddig is tudtuk, hogy többet árthatunk, mint használhatunk, ha gyenge minőségű szájtokról hivatkozunk a optimalizált honlapra, de az korábban ritkán okozott gondot, ha linket küldő webhely jó minőségű volt – épp  csak témája esett messze a támogatni kívánt honlapétól. Ha erős, jó minőségű, keresőbarát weboldalról jött a kulcsszavas link, az nyerő lett akkor is, ha a linkkapcsolatba került két webegységnek egyébként tartalmilag semmi köze sem volt egymáshoz: a sok erős külső link szépen felhúzta a Google első oldalára favoritunkat.

Ezt most már nem működik. Ha a Nagy Nyomkereső nem talál értelmezhető összefüggést, tartalmi kapcsolatot a küldő és a fogadó weblap között, akkor manipulációt gyanít és a vágyott helyezés-javítás elmarad.

Igen ám: de hogyan férjünk hozzá csupa olyan oldalhoz, amelyek tartalma a védencünkre nézve releváns? A szakmai linkkatalógusok száma véges, és tudjuk, hogy ezzel is csínján kell bánni. Linkcsere? Tudjuk, hogy nagy számban életveszélyes, káros az oda-vissza linkelés.

Akkor hát? Nincs más mód: saját webrendszer kell építeni. Évekig tartó szorgos munkával megteheted. Építs százszámra keresőbarát weboldalakat, optimalizáld őket évekig. Aztán, ha elvállaltál egy munkát, teljenek azzal hónapjaid, hogy rád bízott honlap jellegét rálényegíted saját weblapjaidra: így létesül kapcsolat a támogató és a támogatott webegységek között. Ha ezzel készen vagy, bátran kiteheted a kulcsszavas linket. Ugye gyerekjáték?!

Share

Google optimalizálás – kérdések, válaszok

Amióta a Google honlap optimalizálás blogomban felajánlottam, hogy időnként ingyenes tanácsadás keretében is szolgálók ötletekkel, javaslatokkal, azóta szinte naponta kapok megkereséseket. Ezek némelyike megmosolyogtat. „Készítettem egy honlapot. Hogy kerüljek vele az első 10 Google-találat közé?” – a legjobb az, amikor az érdeklődő sem a honlapja elérhetőségét, sem azt nem írja le, milyen keresőkérdéssel szeretne jól szerepelni. Velem semmit nem közöl, de ő a tuti receptet akarja tudni.

Válaszom: „Ha a honlapját a keresőoptimalizálás 20-25 szempontjának maximális figyelembe vételével készítette, ha szakszerű linképítéssel elérte, hogy a honlapjára legalább 300  hatékony kulcsszavas link mutasson más webhelyekről, továbbá ha az Ön számára fontos keresőszóra nézve a közepesnél nem erősebb a konkurencia – nos, akkor Önnek semmi dolga, várhatja hogy weboldala az első 10-be kerüljön.”

Mindennapi eset: vállalkozó kedvű ifjú úgy szeretne könnyű pénzt keresni, hogy regisztrál egy ígéretes hangzású  domaintnevet, ingyenes program segítségével összeüt egy webáruházat, kínál rajta valami menő izét – és már várja is a szájába repülő sült galambot. De a gerlice sem sült sem sületlen állapotában nem. Ugyanis a kutya se kattint a honlapra. Ugyanis nem tudnak róla. Ugyanis honnan is tudnának. Aztán a delikvens rájön, hogy a sikerhez a Google találatokon keresztül vezet az út. Hogyam is kerülhetne az élmezőnybe webshopjával? Böngészget erre, keresgél arra, megtudja, hogy vagy fizetett hirdetési hampányt kell indítania (AdWords) vagy a titokzatos hangzású  honlapoptimalizálás és linképítés eljárásaihoz kell folyamodni. Nem igazán tudja, mit jelentenek ezek a bűvös szavak, hát keres valakit, aki tudja. Beüti őket a keresőbe – és megtalál engem…

Rögvest rá is kérdez: hogyan kerüljön újonnan készített honlapjával a Google top 10-be. Először röviden összefoglalom a lényeget, de persze jön az újabb kérdés: ugyan micsoda az a 20-25 SEO-szempont? Ugyan miként lehetne 300 külső linket elhelyezni a neten?  Ugyan ne monjam már, hogy nem elég, ha kinn van a címoldalon 50 menő cucc szép színes fotója?

Az ezeknél komolyabb kérdésre, hogy milyen is az a szakszerű linképítés, röviden már nem tudok válaszolni. Azt ajánlom, olvassa végig a bejegyzéseimet abban a blogban, amelynek alapján megtalált engem, azt igyekezzen lekövetni, hogyan végzem én ezt a bizonyos szakszerű link építést, figyelje meg például, hogy milyen segédoldalakat készítek, hogyan optimalizálom őket, miként építem fel a linkhálózatot, milyen szöveges linkeket küldök a céloldalra, milyen anchor text-eket alkalmazok, miként használom a másodlagos linkek erejét stb., stb.  Ha mindezeket képes nyomon követni, lényegeben már tudni fogja a titkomat, vagyis azt, mi a kreatív linképítés.

Ilyen könnyű lenne kifürkészni a szakmai titkaimat? Nem félek, hogy ellesik. Nem, cseppet sem. Mert ha valaki végig is követte a módszereimet és el is leste minden trükkömet, akkor sem tudja mindezt utánam csinálni.

Miért is ne tudná? Hát azért, mert:

  1. Én a honlapoptimalizálást igen kiterjedt saját web-rendszeremre építem. Ez a rendszer lassan tizenöt éve épül,   hatvan blog tartozik a keretébe, ezek között sokban százas nagyságrendű a bejegyzések száma, de akad olyan is, amelyikben ezernél is több poszt található;  ide tartoznak továbbá a kisebb-nagyobb webtrendszerek tucatjai, különálló statikus oldalak százai, szövegfolyamok archívumai. Magam dönthetek arról, hogy céljaimnak megfelelően hogyan rendezzem őket, link-potenciáljukat hogyan állítsam linképítő munkám szolgálatába.
  2. Köztudomásúlag grafomán vagyok, ezért én egyfajta irodalmi, vagy legalábbis írói linképítést végzek. A SEO-projektumokban tetszés szerinti nagy szövegkorpuszokkal tudok operálni, van elég kész alapanyagom az interneten és tudok olyan mértékben újakat előállítani ahhoz, hogy mindig friss, egyedi fogalmazású szövegekbe ágyazhassam a kimenő linkeket.

Pontosan tudom, hogy vannak nálam sokkal jobb Google-optimalizáló szakemberek, és nyilvánvalóan vannak nálam sokkal szorgosabb linképítők. De azt hiszem, az a fajta komplex honlapoptimalizálás és az a kreatív linképítés, amit én művelek, mások számára nagyjából leutánozhatatlan.

Ezért vagyok hajlandó titkaimat kiteregetni, itt, ebben a linképítési SEO-blogban is.

Share

A bejövő linkek fraktálhálózata

fraktalhalozat.jpgA honlapok keresőoptimalizálásában kétség kívül a bejövő linkeké a legnagyobb szerep, abban az értelemben legalábbis, hogy a körültekintő linképítés igényli a legtöbb munkát és a folytonos fejlesztést. A honlapot elegendő egyszer feltölteni, elegendő egyszer dolgozni azon, hogy tartalma releváns legyen, mint ahogy elegendő egyszer (építése vagy utólagos optimalizálása során) eleget tenni annak a 20-25 (vagy valamivel több) fontos SEO-szempontnak, amelyek alapján a keresők az oldalt alkalmasnak tarthatják a jó szerepeltetésre a találati listákon. Magyarán: a keresőbarát weboldal előállítása egyszeri szakmai feladat, utólag legfeljebb finomításokra lehet szükség.

Ezzel szemben a külső webtámogatás felépítése hosszú folyamat – és elméletileg soha nincs vége… A gyakorlatban persze mégis fontos időkorlátokkal számolni, de annyi bizonyos, hogy felelőtlen (vagy szélhámos) optimalizátor az, aki másfél-két hónapnál rövidebb határidővel vállal munkát, mert kevésbé terhelt kulcsszavakkal ugyan lehetséges az első hónapban is jó eredményt elérni, de nagy a valószínűsége annak, hogy később drámai visszaesés történik – olyan üzleti értékű kulcsszavakkal azonban, amelyekre sok találat adódik és ezért valószínűleg a konkurencia is nagy és erős, egy SEO-projekt teljes kifutása lehetetlen 3 hónapnál rövidebb idő alatt. Az nem segít, ha a szakember kétszer többet dolgozik naponta, mert, mint tudjuk, a Google erősen bünteti az erőszakos és nem-természetes módszereket, így a túlzott számú linkszám-növekedést is. No meg: a Google lomha állat, komótosan frissítget, ráérősen lép utána az új linkeknek, így mi hiába szaporázunk, ha az érvényesítés lassúbb ütemben történik. A linkeket küldő blogon például fölösleges kétnaponta posztolni, ha a Google csak hetente jár arra.

Aki vállalja egy honlap Google-pozíciójának a hatékony javítását, az ugyan elbíbelődhet napokig magának a honlapnak a bütykörészésén, de idejének-energiájának a döntő részét a külső linkek rendszerének a felépítésére fogja fordítani.

Merthogy, persze: rendszert kell építeni!

külső linkek hatékonyságával foglalkozó posztomban számos fontos tényezőt jártam körbe, de nem érintettem azt a kérdést, hogy a külső weboldalakon elhelyezett linkek ugyan külön-külön, önállóan és egyesével mutatnak a céloldalra, s hatásukat is ekként fejtik ki, ám összesített erejük mégsem csupán az egyes linkek erejének összegével egyenlő. De nem ám!

Illetve csak akkor, ha ezek a külső linkek teljesen különálló, független, mondhatni magános weboldalakon helyezkednek el. Ha azonban egymással is link-kapcsolatban vannak, akkor már valamiféle rendszert alkotnak, olyat, amelyet a linkhálózat szab meg.

Nos, az én honlapoptimalizálási stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal és nem nagy számú egyes linkekkel dolgozom, hanem minden munkámhoz külön webrendszert építek fel.

Erről másik szakmai blogomban részletesebben írok: A honlapoptimalizálás egyéni módszerei.

Ott, előbb bemutatva a rendszert képező fontosabb alkotóelemeket, magáról a rendszerbe állításról ezt írom:

Egyéni keresőoptimalizáló stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal és az azokon elhelyezett linkekkel operálok, hanem támogató webrendszert építek. A különálló oldalak rendszerbe állítása elsősorban kulcsszavas, szöveges linkek révén történik, de eközben ügyelek arra is, hogy a rendszer alapját képező oldalak tematikus szempontból is összefüggjenek, és – amennyire lehetséges – ezekhez nem csupán linkjeik révén kapcsolódjanak a periférikus oldalak, hanem legyenek más (közvetett) kapcsolódásaik is.

A rendszer megfelelő szerkezeti felépítettsége kulcskérdés. A struktúra kidolgozása mindig a legtöbb figyelmet és körültekintést igényló munka.

Több ponton át sorolom, a létrehozandó rendszernek milyennek kell lennie ahhoz, hogy egyfelől valóban rendszerként működjön, azaz összegezze és sokszorozza a linkek erejét, másfelől ne hívja ki a Google „haragját”, azaz ne adjon okot semmilyen szankcióra. (Tudjuk például, hogy a sok egyforma elemből álló nagy linkfarmok, a sokszoros oda-vissza linkelések vagy körbelinkelések szinte bizonyosan hátrasoroláshoz vezetnek.)

Ott azt írom, arra kell törekedni, hogy a számos központi és periférikus tartományból álló rendszer

  • egyszerre keltse a rend és a káosz benyomását.

Hogy ilyen rendszert miként kell felépíteni, azt ott nem árulom el, és legfőbb szakmai titkaimat itt sincs szándékomban kiteregetni, de az ott közölteken mégis továbblépnék egy terminus technicus alkalmazásával, kijelentve, hogy a céloldal számára épített webtámogatói rendszernek egyfajta folyamatosan fejleszthető, befelé és kifelé korlátlanul továbbépíthető

fralkátálhálózat

mintájára kell felépülnie. A fraktál szót hallva persze ne a szabálytalan elemeket nagyon szabályosan ismétlő-nagyító-mozdító tetszetős grafikákra vagy a hópelyhek tetszetős rajzolatára gondoljunk, hanem arra, amit a nem egész számú dimenziós terekről  vagy a skálafüggetlen hálózatokról tanultunk. Ha tanultunk…

Ha nem, akkor alkalmazhatunk olyasfajta trükköket, mint amilyent például a szociológusok vagy közvélemény-kutatók használnak, ha tudományos hitelességgel kívánnak véletlenszerű mintát venni, de ennek a véletlenszerű mintavételnek megadják a pontos szabályát. Például: minden faluban a harmincadik házba térnek be. Ám ez voltaképp még nagyon primitív megközelítés: a szabály túl egyszerű, a véletlen nagyon megszabott, a megkérdezetteket összekötő vonalhálózatról lerí, hogy nem természetes úton, hanem tervezéssel jött létre.

Kicsit elrugaszkodva a linképítés konkrét feladatától játsszunk azonban el azzal, alkothatunk-e olyan kiválasztási módot, amelyről már nem árulkodik a szabályszerűség? Valószínűleg: igen. Mondjuk azoknak a végpontoknak a hálózata már elég jól közelíti a se nem káosz, se nem rend, se nem véletlen, se nem szabály követelményét, amelyeket ezzel az algoritmussal választanak ki:

Minden faluba érkezve a falu nevében az egyes betűknek számokat feleltetünk meg, aszerint, hogy mikor érkeztünk a faluba: a betűk hátulról kezdve sorra az adott hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc számát kapják meg, (ha hosszabb a falunév 6 betűnél, elölről kezdjük). Az adott számokból minden betűnél kivonjuk azt a számot, amely azt mutatja, hányadik a betű az ábécében, majd hozzáadjuk azt, hogy hányadik a falunévben. Az összes kapott számot összeszorozzuk, a szorzatot elosztjuk a falu lakosainak a számával, az eredményből mássalhangzóval kezdődő falvak esetén a villanyoszlopok, magánhangzóval kezdődők esetén az iskoláskorú gyerekek számát vonjuk ki. A kapott N szám mutatja, hanyadik házba kell bemennünk.

Látszatra ez már „durvább” a teljes véletlennél. Pedig a szabály nagyon is benne van. De ezt már talán a Google sem venné észre :)

Share