Osztagtámadás – Egyéni stratégia és kreatív honlapoptimalizálás – 6.

Az „osztagtámadás”

A hadászati kifejezésekben nem igazán vagyok otthon, de mivel felfogásom szerint a SEO-tevékenység részben stratégiai játéknak is tekinthető, így olykor indokoltnak látszik efféle kifejezések használata. Az „osztagtámadást” voltaképp nem is én használtam először a szakmában, ez Bognár László leleménye, én legalábbis nála találkoztam vele először. Hogy ő pontosan milyen munkafázisra vagy módszerre használta, arra már pontosan nem emlékszem, de azt tudom, hogy én valamiféle osztagtámadásnak nevezhető eljárást a pillangószív-versenyben alkalmaztam először. László akkor ettől eltérő, de nagyon hatékony módszerrel nyerte meg a versenyt, az én stratégiám pedig azt eredményezte, hogy az első táblán 3 pozíciót is megszereztem (5., 9. 10.). Még az is meglehet, hogy a szakmában nálam sokkal járatosabb barátom éppen az én „támadásomat” megfigyelve alkotta és alkalmazta később a kifejezést. Persze másként működik a dolog egy versenyben, és másként, ha ügyfelünk oldalát optimalizáljuk, utóbbi esetben óvatosan kell bánni az agarakkal.

Az osztagtámadás lényege a következő:

Miközben optimalizáljuk a céloldalt, aközben az optimalizálási kulcsszavakkal saját oldalakat is indítunk, blogokat nyitunk, posztokat írunk – és ezeket is intenzív optimalizálás alá vetjük. Ez persze jelentős többletmunkával jár, hiszen ahelyett, hogy kényelmes ütemben csak a szokásos munkát végeznénk, emellett még új és újabb webhelyeket hozunk létre és ezek mindegyikét értékelhető tartalommal töltjük fel (lehetőleg egyedivel!), továbbá pedig egy céloldal optimalizálása helyett akár tucatnyi oldalt kell támogatnunk. A pluszmunka azonban hosszabb távon meghozza az eredményt, mert idővel a saját oldalaink is pozíciót szereznek a Google-listákon, így a róluk küldött linkek értékes hatást gyakorolhatnak a céloldalra. Lényegében éppen ezért hoztuk létre őket.

Ha ugyanis a kakastej kifejezésre kell optimalizálnunk a megrendelő oldalát, akkor a sárkányfog, vasorrú bába vagy rézfaszú bagoly témájú oldalainkról küldött linkek SEO-szempontból nem relevánsak, és még ha elég erősek is, nem pótolhatják a sikeres előbbre juttatáshoz szükséges relevancia-hivatkozásokat. Nincs mit tenni, gyártani kell pár kakastej-oldalt, meg kell tölteni megfelelő tartalommal – és güzümód el kell kezdeni optimalizálni, hogy a relevanciája más SEO-értékellel (Google-pozíció, PR-érték, netán látogatottság) társuljon és így képezzen az oldal egyfajta bázishelyet.

Pontosan így jártam én el a transzferár nyilvántartás témájában (lásd az előző részt). Létrehoztam két blogot, írtam számos posztot, több rendszeremen belül nyitottam transzferár-aloldalt – és készítettem teljesen önálló, külön weblapokat is. Mindegyikük építésénél igyekeztem maximálisan figyelembe venni az optimalizációs szempontokat, így nem csoda, hogy a támogató linkek hatására aránylag rövid idő alatt pozíciót szereztek a keresőben. Cirka három hónap elteltével előállt az a helyzet, amelyet joggal nevezhetünk az osztagtámadás eredményének: a Google élmezőnyében (tekintsük ennek az első 50 találatot) cirka két tucatnyi saját posztom, blogom, oldalam bukkant fel. És mivel ezek kölcsönösen egymást is támogatták, sokuk egyre előrébb jutott, és szép lassan kiszorították a gyengébb konkurens oldalakat. A kulcskifejezéssel adódó találati listán – némi túlzással – egyeduralkodó lettem, az első 20-ban alig volt kívülem és a támogatott oldalon kívül néhány erős oldal. (Megjegyzem, hogy ez az erőfölény még most is látszik, holott már negyedik hónapja nem teszek szinte semmilyen erőfeszítést érte – illetve csak annyit, hogy a favoritnak kiszemelt 2-3 oldal állapotára-helyzetére odafigyelek, olykor frissítem a linkeket és a két blogba nagy-nagyritkán posztot helyezek el – hátha egyszer még újra szükségem lesz rájuk.)

Az osztagtámadás nem veszélytelen!

Bár az eljárás két szempontból is hatásos – egyfelől megágyaz a releváns linkeknek, másfelől a támogatott oldal üzleti pozíciót a konkurencia kiszorításával is segíti -, de nem veszélytelen. Az első buktató: a létrehozott új oldalak az intenzív optimalizáció és a hasznosnak gondolt körbelinkelés miatt könnyen kiválthatják a Google „haragját” és az egyre szigorúbb algoritmusok hátravethetik nemcsak saját eszközoldalainkat, hanem az ügyfelünk honlapját is. Ezt némi körültekintéssel el lehet kerülni. Segédoldalainkat ne gyors egymásutánban hozzuk létre, hanem lassú, de folyamatos építkezés keretében. Az optimalizálás lehet intenzív, de ne legyen erőszakos, a körbelinkelés helyett pedig aszimmetrikus linkhálózatot kell létrehoznunk (ennek mibenléte egy későbbi posztom tárgyát fogja képezni.) A második veszélyt az jelenti, ha oldalaink néhánya túl jól szerepel és megelőzi megbízónk oldalát. Ezt kissé nehéz lesz megmagyaráznunk: miért a saját oldalunkat toltok előre, s miért nem az övét. Velem előfordult, hogy egy blogposztom olyan makacsul beférkőzött a lista 2. helyére, hogy a céloldalt nem engedte feljebb jutni. Három hétre le kellett kapcsolnom (ha visszaállítottam, a lista következő frissítésekor újra élre ugrott), ezek után viszont úgy eltűnt a listáról, hogy többé a linkerejét nem tudtam hasznosítani. Nem árt tehát vissza-visszafogni magunkat. Ne feledjük: mi az eszközoldalainkat kizárólag SEO-szempontok alapján hoztuk létre, ezért sokkal-sokkal alkalmasabbak az előrejutásra, mint ügyfelünk oldala, amely elsődlegesen más célokat szolgál, így optimalizálni is általában sokkal nehezebb. Az eljárás egészét úgy kell lefolytatnunk, hogy lehetőleg ne előzzenek a saját egységeink, ha mégis, azonnal ritkítsuk meg a rá mutató linkeket. A harmadik kudarc-lehetőség akkor leselkedik ránk, ha eszközoldalaink tartalmának a kialakításában nem jártunk el eléggé kreatívan. Természetesen elég nehéz mondjuk 20 külön honlapot úgy megtölteni tartalommal, hogy ezen tartalmak az adott keresőkifejezésekre nézve külön-külön is relevánsak legyenek. Bizonyos fokú átfedések megengedhetőek, de arra erősen ügyelnünk kell, hogy se feltűnő szövegegyezések, se az oldalak felépítésében-kialakításában túl sok hasonlóság ne legyen, továbbá pedig: amennyire ez lehetséges, minden oldalt más-más domain-aldomain alá helyezzünk, különbözzenek a könyvtár- és fájlnevek. Ha minderre nem figyelünk és a rendszerünk felépítésében nem vagyunk eléggé kreatívak, akkor a Google felfedezi az ismétlődéseket és oldalaik egy részét duplikátumnak, másolatnak találhatja, és mint új információt nem tartalmazó rendundáns elemeket, szépen kitilthatja a listáiról. A negyedik csapdába akkor eshetünk bele, ha azt hisszük, hogy az osztagtámadás helyettesítheti az egyéb SEO-eljárásokat. Könnyű ugyanis azt képzelni, hogy ha már ennyi pluszmunkát végeztünk saját oldalaink elkészítése és optimalizálása során, akkor legalább a többi „kötelező kűrt” kihagyhatjuk. Hát nem! Az osztagban történő támadás nem váltja ki a szokásos vagy kevésbé szokásos többi módszert, hanem csak azokkal együtt hatásos. Tudhatjuk: az eredményes SEO-munka egyik fő ismérve a komplexitás: a különböző módozatok, eljárások, fogások, alkalmazása. Ezek között vannak szükségszerűen megteendő lépések és lépéssorozatok és vannak variábilisabb elemek. Ez utóbbiak közé tartozik az osztagtámadás, amikor saját oldalaink sokaságát ugyanazokkal a kulcsszavakkal optimalizáljuk, mint az ügyfelünk oldalát. Ez korántsem tartozik a bevett eljárások közé, hanem az alkalmazható egyéni stratégiák egyike. Levezénylése meglehetős ötletességet igényel és alkalmazása számos variációs lehetőséget enged meg, így a kreatív honlap optimalizálásnak egyik gazdag módozatát tisztelhetjük benne.

Share
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.