A bejövő linkek fraktálhálózata

fraktalhalozat.jpgA honlapok keresőoptimalizálásában kétség kívül a bejövő linkeké a legnagyobb szerep, abban az értelemben legalábbis, hogy a körültekintő linképítés igényli a legtöbb munkát és a folytonos fejlesztést. A honlapot elegendő egyszer feltölteni, elegendő egyszer dolgozni azon, hogy tartalma releváns legyen, mint ahogy elegendő egyszer (építése vagy utólagos optimalizálása során) eleget tenni annak a 20-25 (vagy valamivel több) fontos SEO-szempontnak, amelyek alapján a keresők az oldalt alkalmasnak tarthatják a jó szerepeltetésre a találati listákon. Magyarán: a keresőbarát weboldal előállítása egyszeri szakmai feladat, utólag legfeljebb finomításokra lehet szükség.

Ezzel szemben a külső webtámogatás felépítése hosszú folyamat – és elméletileg soha nincs vége… A gyakorlatban persze mégis fontos időkorlátokkal számolni, de annyi bizonyos, hogy felelőtlen (vagy szélhámos) optimalizátor az, aki másfél-két hónapnál rövidebb határidővel vállal munkát, mert kevésbé terhelt kulcsszavakkal ugyan lehetséges az első hónapban is jó eredményt elérni, de nagy a valószínűsége annak, hogy később drámai visszaesés történik – olyan üzleti értékű kulcsszavakkal azonban, amelyekre sok találat adódik és ezért valószínűleg a konkurencia is nagy és erős, egy SEO-projekt teljes kifutása lehetetlen 3 hónapnál rövidebb idő alatt. Az nem segít, ha a szakember kétszer többet dolgozik naponta, mert, mint tudjuk, a Google erősen bünteti az erőszakos és nem-természetes módszereket, így a túlzott számú linkszám-növekedést is. No meg: a Google lomha állat, komótosan frissítget, ráérősen lép utána az új linkeknek, így mi hiába szaporázunk, ha az érvényesítés lassúbb ütemben történik. A linkeket küldő blogon például fölösleges kétnaponta posztolni, ha a Google csak hetente jár arra.

Aki vállalja egy honlap Google-pozíciójának a hatékony javítását, az ugyan elbíbelődhet napokig magának a honlapnak a bütykörészésén, de idejének-energiájának a döntő részét a külső linkek rendszerének a felépítésére fogja fordítani.

Merthogy, persze: rendszert kell építeni!

külső linkek hatékonyságával foglalkozó posztomban számos fontos tényezőt jártam körbe, de nem érintettem azt a kérdést, hogy a külső weboldalakon elhelyezett linkek ugyan külön-külön, önállóan és egyesével mutatnak a céloldalra, s hatásukat is ekként fejtik ki, ám összesített erejük mégsem csupán az egyes linkek erejének összegével egyenlő. De nem ám!

Illetve csak akkor, ha ezek a külső linkek teljesen különálló, független, mondhatni magános weboldalakon helyezkednek el. Ha azonban egymással is link-kapcsolatban vannak, akkor már valamiféle rendszert alkotnak, olyat, amelyet a linkhálózat szab meg.

Nos, az én honlapoptimalizálási stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal és nem nagy számú egyes linkekkel dolgozom, hanem minden munkámhoz külön webrendszert építek fel.

Erről másik szakmai blogomban részletesebben írok: A honlapoptimalizálás egyéni módszerei.

Ott, előbb bemutatva a rendszert képező fontosabb alkotóelemeket, magáról a rendszerbe állításról ezt írom:

Egyéni keresőoptimalizáló stratégiám egyik alapelve, hogy nem különálló oldalakkal és az azokon elhelyezett linkekkel operálok, hanem támogató webrendszert építek. A különálló oldalak rendszerbe állítása elsősorban kulcsszavas, szöveges linkek révén történik, de eközben ügyelek arra is, hogy a rendszer alapját képező oldalak tematikus szempontból is összefüggjenek, és – amennyire lehetséges – ezekhez nem csupán linkjeik révén kapcsolódjanak a periférikus oldalak, hanem legyenek más (közvetett) kapcsolódásaik is.

A rendszer megfelelő szerkezeti felépítettsége kulcskérdés. A struktúra kidolgozása mindig a legtöbb figyelmet és körültekintést igényló munka.

Több ponton át sorolom, a létrehozandó rendszernek milyennek kell lennie ahhoz, hogy egyfelől valóban rendszerként működjön, azaz összegezze és sokszorozza a linkek erejét, másfelől ne hívja ki a Google „haragját”, azaz ne adjon okot semmilyen szankcióra. (Tudjuk például, hogy a sok egyforma elemből álló nagy linkfarmok, a sokszoros oda-vissza linkelések vagy körbelinkelések szinte bizonyosan hátrasoroláshoz vezetnek.)

Ott azt írom, arra kell törekedni, hogy a számos központi és periférikus tartományból álló rendszer

  • egyszerre keltse a rend és a káosz benyomását.

Hogy ilyen rendszert miként kell felépíteni, azt ott nem árulom el, és legfőbb szakmai titkaimat itt sincs szándékomban kiteregetni, de az ott közölteken mégis továbblépnék egy terminus technicus alkalmazásával, kijelentve, hogy a céloldal számára épített webtámogatói rendszernek egyfajta folyamatosan fejleszthető, befelé és kifelé korlátlanul továbbépíthető

fralkátálhálózat

mintájára kell felépülnie. A fraktál szót hallva persze ne a szabálytalan elemeket nagyon szabályosan ismétlő-nagyító-mozdító tetszetős grafikákra vagy a hópelyhek tetszetős rajzolatára gondoljunk, hanem arra, amit a nem egész számú dimenziós terekről  vagy a skálafüggetlen hálózatokról tanultunk. Ha tanultunk…

Ha nem, akkor alkalmazhatunk olyasfajta trükköket, mint amilyent például a szociológusok vagy közvélemény-kutatók használnak, ha tudományos hitelességgel kívánnak véletlenszerű mintát venni, de ennek a véletlenszerű mintavételnek megadják a pontos szabályát. Például: minden faluban a harmincadik házba térnek be. Ám ez voltaképp még nagyon primitív megközelítés: a szabály túl egyszerű, a véletlen nagyon megszabott, a megkérdezetteket összekötő vonalhálózatról lerí, hogy nem természetes úton, hanem tervezéssel jött létre.

Kicsit elrugaszkodva a linképítés konkrét feladatától játsszunk azonban el azzal, alkothatunk-e olyan kiválasztási módot, amelyről már nem árulkodik a szabályszerűség? Valószínűleg: igen. Mondjuk azoknak a végpontoknak a hálózata már elég jól közelíti a se nem káosz, se nem rend, se nem véletlen, se nem szabály követelményét, amelyeket ezzel az algoritmussal választanak ki:

Minden faluba érkezve a falu nevében az egyes betűknek számokat feleltetünk meg, aszerint, hogy mikor érkeztünk a faluba: a betűk hátulról kezdve sorra az adott hónap, hét, nap, óra, perc, másodperc számát kapják meg, (ha hosszabb a falunév 6 betűnél, elölről kezdjük). Az adott számokból minden betűnél kivonjuk azt a számot, amely azt mutatja, hányadik a betű az ábécében, majd hozzáadjuk azt, hogy hányadik a falunévben. Az összes kapott számot összeszorozzuk, a szorzatot elosztjuk a falu lakosainak a számával, az eredményből mássalhangzóval kezdődő falvak esetén a villanyoszlopok, magánhangzóval kezdődők esetén az iskoláskorú gyerekek számát vonjuk ki. A kapott N szám mutatja, hanyadik házba kell bemennünk.

Látszatra ez már „durvább” a teljes véletlennél. Pedig a szabály nagyon is benne van. De ezt már talán a Google sem venné észre :)

Share

A bejövő linkek SEO-hatékonysága – becslés, számítás

Sajnos ennek a posztnak a tartalma részben elavult, miután a Google megszüntette a PageRank mutatók nyilvános használatát. Azóta sokkal nehezebb a SEO-szakemberek dolga. De talán ma is érdekes elolvasni, hogyan számítgattam a bejövő linkek értékét akkor, amikor ez a mérőszám volt a mérvadó.

A backlinkek SEO-hatékonysága – becsléseim 2012-ben

bejövő linkek értékeA keresőoptimalizálásnak csak bizonyos kiragadott tényeit ismerő laikusok körében elterjedt felfogás, hogy a honlap sikerét (felívelését a Google-listán) a külső linkek adják (ami igaz), miközben ezek számát tarják mérvadónak (ami viszont nem). A bejövő linkek hatékonysága összességében nemcsak, sőt, nem első sorban mennyiségüktől függ, hanem igen sok egyéb tényezőtől, többek között a minőségi mutatóktól és az időfaktortól.

Több év tapasztalata és bizonyos elméleti megfontolások alapján felállítottam egy meglehetősen bonyolult képletet, amely talán segíthet abban, hogy megbecsüljük, még inkább, hogy összehasonlítsuk a linkek effektivitását, azaz közvetlen hatásukat a céloldal SEO-helyzetére nézve. Ez a közvetlen hatás még nem jelent tényleges előremozdító erőt (ez még sok egyéb faktortól is függ), de a ráhatás nagysága szerintem nagyjából felmérhető képletem alapján.

Ezzel együtt fontosnak tartom leszögezni, hogy az alább olvasható állítások nem tekinthetők adekvát tényeknek, egyes elemeiben inkább csak feltevések, lehetséges megközelítések fogalmazódnak meg, olyan megfontolások, amelyek valószínűleg nem állnák ki a tudományosság szigorú próbáját, de empirikusan esetleg mégis használhatók akkor is, ha abszolút értékek helyett inkább csak összehasonlításra, becslésre alkalmasak és ezen a réven engednek következtetéseket levonni. Éppen ezért szigorúan csak házi használatra ajánlom (erős idegzetűeknek és elvetemült ínyenceknek) kérem, a SEO-egyetemen egyelőre ne tessék tanítani.

A képlet és a hozzá tartozó magyarázatok közreadásával egyben inspirálni szeretném a honlapoptimalizálás fortélyaihoz nálam jobban értő kollégákat, hogy esetleg dolgozzák ki a saját verziójukat vagy pontosítsák, finomítsák az enyémet.

No, akkor lássuk a medvezsonkát.

A link-hatékonyság kiszámítása

Egy szöveges linknek a céloldalra gyakorolt SEO-hatékonysága az adott témát illetően az alábbi képlettel fejezhető ki:

E = RGSDP   (a szorzójeleket kitéve: E = R × G × S × D × P)

ahol:

E – a bejövő link keresőoptimalizációs hatékonysága (SEO-effektivitás);

Rrelevancia; a linket küldő oldal relevanciája az adott témában egy 5-ös skála szerint

az R értéke eközben:

    • 0,25 – ha az oldal irreleváns
    • 0,5 – mérsékelten releváns oldal
    • 1 – közepesen releváns oldal
    • 2 – erős relevanciájú oldal
    • 3 – igen erős relevanciájú
    • 4 – kiemelten erős relevanciájú

G – a linket küldő oldal Google-besorolása, amelyet a PageRank-érték (PR) határoz meg a következőképpen:

az G értéke

    • 0,25 – ha az oldal PR-száma: N/A (nincs adat)
    • 0,5 – ha az oldal PR-száma: 0 (nulla)
    • 1 – ha az oldal PR-száma: 1
    • 2 ha az oldal PR-száma: 2
    • 4 ha az oldal PR-száma: 3
    • 8 ha az oldal PR-száma: 4
    • 16 – ha az oldal PR-száma: 5
    • 32 – ha az oldal PR-száma 6
    • 64 – ha az oldal PR-száma 7
    • 128 – ha az oldal PR-száma 8
    • 256 – ha az oldal PR-száma 9
    • 512 – ha az oldal PR-száma 10

(mint ismeretes, a PR-szám mögött logaritmus-függvény áll, igaz, hogy az 10-es alapú, így a 10-100-1000 stb. sorozatot kellene alkalmazni szorzóként, de privát tapasztalatom szerint a link ereje lépésről lépésre nem növekszik tízszeresére, inkább csak megduplázódik.)

S stabilitás, állandóság, azaz az oldalra mutató link hatásának időfaktora hónapok szerint értékelve, tekintettel az indexációs időre is

az S értékét általában 1-nek vehetjük, ettől eltérni a következő esetekben érdemes (egy kb. havonta indexált oldal esetén)

    • 0 – ha a link kintléte alatt nem történt Google-indexáció
    • 0,5 – ha a link kintléte alatt csupán 1 indexáció történt
    • 1 – ha a link legalább 3 hónapig kint volt
    • 1,2 – legalább 6 hónapig
    • 1,4 – legalább egy évig
    • 1,5 – két évig

Ddinamizmus, azaz a küldő oldal Google-indexálásának átlagos gyakorisága

a D értéke:

    • 0,8 – 2 hónapnál hosszabb idő 2 Google-indexálás között
    • 0,9 – 1 hónapnál hosszabb, 2 hónapnál rövidebb idő
    • 1 – nagyjából havi indexáció
    • 1,1 – havi 2-3 indexáció
    • 1,2 – nagyjából heti indexáció
    • 1,3 – heti 2-6 indexálás
    • 1,4 – nagyjából napi indexálás
    • 1,5 – napi többszöri indexálás

Pparcialitás, azaz megoszlás, amelynek értéke attól függ, hogy a küldő oldalon hány különböző link szerepel – tekintve hogy az oldal link-küldő ereje valamelyest megoszlik a rajta elhelyezett linkek között. (Az elképzelés, hogy ha 10 link van az oldalon, azok egyesével 2× erősebbek, semmint ha 20 lenne: alapvetően téves – de kétségtelen, hogy a linkek száma és ereje között  fordított összefüggés áll fenn.)

a D értéke:

    • 0,7 – 200-nál több link az oldalon
    • 0,8 – linkek száma 100-199 között
    • 0,9 – 50-100
    • 1 – nagyjából 50 link
    • 1,1 – 30-50 link
    • 1,2 – 20-30 link
    • 1,3 – 10-20 link
    • 1,4 – 5-10 link
    • 1,5 – 5-nél kevesebb link

Újra hangsúlyozom, hogy ezeknek a számoknak a meghatározásában aránybecslésemre és tapasztalatomra támaszkodtam – valódi tudományos igazolással nem szolgálhatok.

A képlet használata

Tegyük fel, hogy egy adott link közepesen releváns oldalról érkezik (R=1), amelynek GooglePageR-értéke 1 (G = 1) és a link 3 hónapon át van kitéve (S=1), a küldő oldal kb. havonta frissül (D=1) és 50 körüli a rajta található linkek száma (P=1). Ez esetben a képletbe helyettesítve az értékeket:

E = 1×1×1×1×1

E = 1

Ez tekinthető a viszonyítási alapnak: egy nagyjából átlagosnak látszó eset, amikor a link SEO-effektivitása 1 egész.

Másik példa: vegyünk egy erős relevanciájú oldalt (R=2), amelynek 4-es a PR-értéke (G=8), és amelyen linkünk  3 hónapig van elhelyezve (S=1). Legyen a küldő oldal  frissülési gyakorisága heti (D=1,2) az oldalon található linkek száma pedig 25 (P=1,2). Ez esetben

E = 2 × 8 × 1 × 1,2 × 1,2 ≈ 23

Egy ilyen link tehát 23-szor erősebb az első esetben leírtnál.

Próbálgassuk, próbálgassuk! – esetleg konkrét oldalak adataiból kiindulva.

Itt ismételten felhívom arra a figyelmet, hogy ezek nem adekvát mérőszámok és nem pontos képletek, használatuk mindössze egyfajta összehasonlítási lehetőséget ad arra nézvést, hogy a linkjeink támogató hatását megbecsüljük – de előfordulhat, hogy az egyes tényezők hatását rosszul becsültem meg, mondjuk lehet, hogy a Dinamizmus kisebb, a PR-érték pedig nagyobb szerepet játszik a SEO-hatásban.

Továbbá: lennének ám még egyéb faktorok is. A képlet nem foglalkozik – például – a másodlagos linkek hatásával, holott a SEO és linkmarketing területén járatos minden tapasztalt szaki ismeri a másodlagos linkek egyáltalán nem lebecsülendő hatását. Lehetne finomítani a képletet aszerint is, hogy a linkszöveg milyen mértékben egyezik meg a céloldal SEO-kulcsszavával (tudjuk, egy-egy töltelékszó beszúrása rontja a hatást, mégis gyakran beillesztünk ilyesmit, mert a Google bünteti az egyoldalú linkelést). Nem foglalkozik a képlet az anchor text hatásával és nem veszi figyelembe a küldő és fogadó oldal egyéb linkekkel elért beágyazottságát, stb. Amit közreadtam, az tehát csupán egy megközelítési lehetőség.

Olykor érdemes azt is megbecsülni, hogy egy céloldalra összességében mekkora külső linkerő hat. Ilyenkor össze kell adni az összes rá mutató link E-értékét: ΣE. (Vagy ki kell számolni a linkek átlagos E-jét, és beszorozni az összes link számával: M számú link esetében az oldalra ható teljes linkerő: M×E-átlag.)

A képlet segítségével nagyjából összemérhető, hogy sok gyenge link hány erős linknek felel meg, vagy hogy mennyivel hosszabb ideig fejtik ki a kevésbé hatékony hivatkozások ugyanazt a hatást, amit a hatékonyak jóval rövidebb idő alatt.

A linkek hatékonyságának a megállapítása – nem tudom eléggé hangsúlyozni –  a fenti módszerrel persze csak hozzávetőleges, viszonylagos eredményt ad. Egy SEO-munkás számára azonban szolgálhat némi tanulságokkal.

Ugyanakkor: jól is néznénk ki, ha mindig minden linknek kiszámítanánk a SEO-effektivitását: nem maradna időnk a voltaképpeni keresőoptimalizálásra.


A keresőoptimalizálás elmélete szerint egy weboldal kulcsszavas organikus helyezéseinek alakulásában a Google keresőtalálati listán a külső, azaz bejövő linkek száma és minősége mérvadó. A honlap sikerében más tényezők is közrejátszanak, backlinkek hatékonysága a SEO-ban

Share