A gépi választól a Metatézisekig

A tartalmi alapú kreatív linképítés alapjai – 2.

Az előző részben bemutatott Yollaka-sejtés adta inspiráció alapján megindult egy új SEO-elmélet kidolgozása.

1.1.3.  Kállay O. Béla munkái
1.1.3.1. A doktori értekezés

Az információelmélet területén is tudományos fokozatot szerző Dr. Kállay O. Béla pszichiáter 2006-ban védte meg doktori értekezését „A internetes tartalomkeresés sajátosságai: emberi kérdés, gépi válasz – avagy a szemantikus web távlatai” címen. Ebben az internetes (szöveg)tartalmak keresésének a jellegzetességeit elemezte és értékelte, illetve számba vette és részletesen kiértékelte azokat a kritériumokat, amelyek teljesülése a szemantikus web létrejöttének előfeltételeit képezik. Értekezésében főként a keresés és a kereső szemszögéből vizsgálta a kérdéseket, a keresőprogramok tökéletesítésében és az ezek munkáját segítő, mind finomabb szerkezetű, hierarchikusan felépített tartalom-katalógusokban és belső összefüggésrendszerekre épülő adatbázisokban látta a megoldást. A szemantikus webet olyan katalogizált világkönyvtárként írta le, amelyből a mesterséges intelligencia szintjére lépő keresőalgoritmusok hibátlan bizonyossággal a legrelevánsabb összegző jellegű tartalmat akkor is képesek kiemelni, ha a keresőkérdést „nem a legszakszerűbben” tették fel, továbbá pedig – fontossági sorrendet kínálva –  az összegző tartalom mellé felsorakoztatják a részletek egyre mélyebb megismerését lehetővé tevő egyéb tartalmakat.

Az értekezés nóvumának az a részletesen kidolgozott megfelelés-rendszer számított, amelyben a szerző – másik szakterületén szerzett tudására is alapozva – nem csupán rámutatott a természetes emberi kíváncsiság mint pszichikai jelleg és a gépi válasz mint a technológiai fejlődés eredménye közötti ellentmondásokra,  hanem ezek feloldási lehetőségeit is behatóan tanulmányozta.

A kijelölt szakmai opponensek számára is meggyőző erejű tudományos dolgozat a védés pillanatában csupán egyetlen emberben keltett kételyeket. Ez pedig maga Kállay O. Béla volt, aki az értekézés leadása és védése közti  időszakban ismerte meg a Yollaka-sejtést, amelyről azelőtt még csak nem is hallott, s amely rádöbbentette arra, hogy a felvetődött legfontosabb kérdéseket alighanem rossz oldalról közelítette meg. Külső szempontot, a kereső ember nézőpontját és a keresés sajátosságait részesítette előnyben, holott tudományos szempontból sokkal izgalmasabb probléma lett volna magának az internetes tartalomnak azon sajátosságait felismerni, amelyek alapján ez a tartalom kereshetővé és még inkább megtalálhatóvá válik

A kutató, mondhatni, feje tetejéről a talpára állította a problémát.

Miért a keresés sajátosságait tanulmányozzuk akkor, amikor nem ismerjük eléggé azt, amit és amiben keresünk? Legelőbb az internetes tartalom azon sajátosságait kell felismernünk, amelyekre a keresés ráirányul.

– fogalmazta meg az iránytévesztést, elhatározva egy a disszertációjánál sokkal átfogóbb tudományos mű megírását. Ennek munkacíme ez lett: Webtartalom:  antiagnosztika és diagnosztika.

1.1.3.2. A Metatézisek születése (Metatézisek 1.0)

A több évre tervezett hosszú kutatómunka azonban már az első hónapban izgalmas részeredményeket adott. Dr. Kállay a hálózatba kötött (főleg szöveges) webtartalmak kereső-szempontoknak való megfeleltetési jellegzetességeivel foglalkozva olyan speciális problémákra bukkant, amelyek belső, éppen a tartalmak kereshetőségi jellegéből fakadó diszkrepanciákat tartalmaztak. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldási kísérlete közben jutott azokra a megállapításokra, amelyek egy külön kérdéskör (résztudomány?) elméleti alapelveinek a tisztázását tették szükségessé. Ezeket a (sokban igen újszerű) alapelveket a kutató egyfelől – mint egyelőre bizonyíthatatlan hipotéziseket –  a Yollaka-sejtés kiterjesztéseiként fogalmazta meg, másfelől a tartalmi összefüggésekre alapuló „jellegátruházások” koncepció-vázlatának szánta.  A jellegátruházás szót azonban nem találta eléggé pontosnak, olykor jellegzetességráruházást, sőt sajátosságelem-ráruházást, majd specifikum-rányilvánítást használt helyette, míg végül inkább külön terminus technikust alkotott: a más szakterületeken is használatos metatézis szót így definiálva:

Metatézis:  Az internetes tartalmak keresés-megfelelési jellegzetességei felismerhetők és ezeknek a jellegzetességeknek az elemei elkülöníthetők. Valamely internetes tartalom keresés-megfelelési jellegzetesség-elemének a rányilvánítását egy másik tartalomra metatézisnek nevezem.  Metatézisek: a metatézis-mechanizmusokkal foglalkozó teória.

Első megfogalmazásukban a Metatézisek külön kompakt tanulmányban kerültek kifejtésre (a szakma utólag ennek a Metatézisek 1.0. nevet adta). A dolgozat tömörségénél fogva igen hatásos válasz adott számos korábban fel sem merült kérdésre és azonnal látszott, hogy a tételek részletesebben kidolgozva is rendszerbe állítva akár egy önálló elmélet alapvetését képezhetik. Hogy ezt megvalósíthassa, pontosabban, hogy a megvalósítás felé elindulhasson, Dr. Kállayt három igen fontos felismerés segítette. A következők.

1.1.3.3. Szintézis és innováció (a Metatézisek 2.0 felé)
  1. A tartalom-szempontúságtól részben újra vissza kellett fordulnia a kereső-szempontú szemlélethez, illetve be kellett látnia, hogy a kettő kölcsönös függőségi viszonyban áll egymással: a keresésnek a tartalomra kell irányulnia, a tartalom pedig keresésnek-megfelelést szükséges mutatnia ahhoz, hogy valamely keresés, mint célra és tárgyra,  ténylegesen is rá irányulhasson és a gépi válasz előreláthatóvá válhasson.
  2. A kutatásnak ezen a pontján Dr. Kállay felismerte, hogy elkerülhetetlenné vált a keresőoptimalizálással (Search engine optimization, SEO) foglalkozó speciális internetes szakág egyes eredményeinek az integrálása az új rendszerbe, így a SEO gyakorlatát megalapozó egyes elméleti megfontolások és magukból a gyakorlati eljárásokból leszűrt bizonyos tapasztalatok  beépültek a Metatézisek háttér-anyagai közé s olykor konkrét formában is újrafogalmazódtak.
  3. Dr. Kállay teoretikus rendszere a fentiek ellenére eddig a pontig inkább csak összegző és szintézist teremtő jellegével vált figyelemre méltóvá. Kétség kívül a kutató szellemi hozzájárulása így is igen jelentősnek volt mondható, hiszen az internetes tartalmak ilyen komplex megközelítése, értelmezése és vizsgálata a szakirodalomban korábban nem volt fellelhető. Innovatív jelleget azonban az elmélet attól nyert, hogy a kutató gondolati párhuzamra bukkant saját eredményei és az emberi gondolkodásnak egy térben és időben messzire eső tétele között. Felfedezte ugyanis, hogy amit ő jellegzetesség-rányilvánító mechanizmusnak nevez, az párhuzamba vonható az ősi indiai védikus tanítás egyik attributumával, az ayurvédával, pontosabban annak speciálisabb megnyilvánulásával, az úgynevezett Arvisurával. Éppen ezért munkájának újrafogalmazott és kibővített szövegét Arvisura-metatézisek néven tette közzé (a szanszkrit szót mellőzve a szakma ezt Metatézisek 2.0 néven emlegeti).

Következik: Mit tanít az Arvisura?

Share

A Yollaka-sejtés

A tartalmi alapú kreatív linképítés alapjai – 1.

A korszerű keresőoptimalizálás a tartalmi alapú kreatív linképítésre épül. A tartalmi alapú linképítés nyolc éve kidolgozott és nemrégiben nyilvánosságra hozott rendszere elméleti metatézisekből és gyakorlati transzmutációkból áll, a rendszer egésze nem teljesen tisztázott okokból a Piréz Arvisura Tanítás néven vált ismertté. Elméleti alapjainak kidolgozása 2006-ban történt, de mindaddig nem nyert elismerést sem a tudományos világban, sem a szűkebb szakmai körökben, míg a Google Penguin Algorithm frissítések 2012-es és főleg 2013-es életbe léptetése nem bizonyította be a gyakorlatban, hogy az elmélet érvényes és kiválóan alkalmazható.  Az elméletet kidolgozó kutató csaknem úgy járt, mint Gábor Dénes, aki már 1947-ben kidolgozta a holográfia elvét, de ennek érvényességét csak a lézer-fény felfedezése után lehetett bizonyítani, így 34 év késéssel, 1971-ben kapott fiatalkori munkájáért Nobel-díjat. Nos, Kállay O. Béla Metetézisei is hiába voltak szinte tökéletesen kidolgozva 2006-ban, csak a 2012-es és 2013-as Google-algoritmus-frissítések bizonyították be az elmélet helytálló voltát. Sorozatomban az elméleti alapok és a gyakorlati alkalmazások körvonalainak ismertetésére vállalkozom, mint azt előző posztomban – A Google-Pingvin szárnya alatt – megígértem, így vázolva a tartalmi alapú keresőoptimalizálás mibenlétét.

A tartalmi alapú kreatív linképítés

1. Metatézisek – elméleti alapok

1.1. Keletkezéstörténet

1.1.1. A Yollaka-sejtés

Az Arvisura elméleti alapjait lényegében Alberd Yollaka finn internet-kutató (1974- , Haajaiskylä) vetette meg azzal 2001-ben, hogy a webtartalmak közötti kommunikációs csatornák tanulmányozása közben felfigyelt a hálózatok akkor már kidolgozott skálafüggetlen jellege és a tartalmi kontextusok gócosodása közötti összefüggésre. A Yollaka-sejtés néven ismert hipotézis kissé leegyszerűsítve és közérthető nyelven megfogalmazva így hangzik:

A skálafüggetlen internetes kapcsolati hálózat gócpontjaiban elhelyezkedő webtartalmak közötti  interakciók gyakoriságának és időegység-sűrűségének a valószínűsége egyenes arányban áll az ezen tartalmak közötti kontextus-megfelelések számával és mélységével.

Még egyszerűbb és kevésbé árnyalt megfogalmazásban: minél több és minél mélyebb tartalmi összefüggés van az interneten összekötött két webhely között, annál valószínűbb, hogy ezek között interakció keletkezik, s ez az interakció annál gyakoribb és egy időegység alatt annál sűrűbb lesz, minél nagyobb és mélyebb a tartalmi összefüggés a két webhely között.

Yollaka nem tisztázta pontosan sem azt, hogy pontosan mit ért interakción, sem azt, hogy konkrétan mit fejez ki a konktextus-megfelelések mélysége.  Ezek tisztázása már a magyar Dr. Kállay O. Bélára várt, aki a Yollaka-sejtés alapján 2006-ban kidolgozta a keresőoptimalizálás metatéziseit.

1.1.2. A Kállay-kettős színre lép

A finn kutató sejtése valószínűleg elfelejtődött volna más irányt vevő kutatásai mellett, ha egy finnugrisztikai konferencián meg nem ismerkedik a magyar Kállay Labord irodalomtörténésszel. Yollaka itt előadást tartott „A lív nyelv mint információelméleti szoftver” címmel, majd az egyik estén közös asztalnál borozgattak, amikor Labord megemlítette, hogy az a bolond Béla nevű bátyja jó nevű pszichiáter létére most szintén az információelméletbe ásta be magát, egyetemet végzett és perceken belül doktorálni is fog… Yollaka kifejtette, dehogy bolond az a Béla: az információelmélet mint tudomány újabb lendületet kapott az internet elterjedésével és most már annyi információ áll a kutatók rendelkezésre, hogy talán még az ő sejtését is igazolni lehetne. Miféle sejtés?, kapta fel a fejét a fiatalabbik Kállay. De hiába mondta el Alberd egyszer, kétszer, háromszor – a magyar bölcsész képtelen volt a definíciót megjegyezni. Kérte: írná ezt meg neki emailben – a bátyját talán érdekelné.

Érdekelte. Kállay Béla éppen azelőtt nyújtotta be doktori értekezését, amelyet „Tartalomkeresés az interneten avagy a szemantikus web távlatai” címmel írt, éppen nem akadt sürgős munkája, volt hát ideje töprengeni a Yollaka-sejtésen, illetve azon, hogy esetleges bebizonyításán túl ez a sejtés mit jelenthet szaktémáját, a tartalomkeresést illetően.

Egy hónappal később pedig már el is kezdte a Metatézisek kidolgozását.

(Folyt. köv.) 

Share