A SEO-offenzíva – Egyéni stratégia és kreatív honlapoptimalizálás – 7.

google-honlap.jpgA SEO-offenzíva

Ne tévesszük össze az offenzívát sem az erőszakos linktámadással, amikor rövid idő alatt új külső linkek százait vagy ezreit irányítjuk rá a céloldalra, sem a legutóbb leírt osztagtámadással, amikor több saját oldalunkat ugyanarra a kifejezésre optimalizáljuk, mint a megbízónk oldalát. Előbbit a Google keményen bünteti, utóbbinak a veszélyeire a cikkemben felhívtam a figyelmet.

Az általam kidolgozott SEO-offenzíva más jellegű, a tömeges linktámadástól az különbözteti meg, hogy új linkeket szinte egyáltalán nem alkalmaz, az osztagtámadástól pedig abban tér el, hogy a találati listán nem húzza be saját oldalainkat a céloldallal közel azonos pozíciókba.

Magam ezt az eljárást „kínomban” találtam ki, egy olyan helyzetben, amikor úgy látszott, nem tudok tovább lépni. Az történt, hogy megbízóm honlapját már több mint egy fél éve optimalizáltam, fel is tornáztam a szükséges kifejezéssel az első négybe (ez az eredmény képezte a megbízás tárgyát), és jobb eredményt nem várván ügyfelemmel meg is egyeztünk a pozíciótartásban: kevesebb munka, kevesebb pénz; nyugiság.

Ám szakmai ambíciómat piszkálta a dolog és a puszta megtartás helyett újra és újra erőfeszítést tettem az előbbre jutásra. Az oldal fel is ment párszor a második helyik, de aztán visszaesett. Az első pozíciót egy erősnek nem is látszó oldal foglalta el már fél évvel korábban is – és úgy látszott, ebből a pozíciójából kirobbanthatatlan

Sokáig törtem a fejem, mit tehetnék. Hogy új és még újabb weboldalakat indítsak, így szaporítva a link-küldő helyek számát, idővel nyilván hozott volna némi eredményt, de aki foglalkozott már honlapoptimalizálással, tudhatja, hogy a teljesen új weblapokkal való linktámogatás igen gyenkécske eszköz, érezhető hatása csak akkor mutatkozik, ha az új honlapokat szintén optimalizálás alá vetjük, megerősítjük, és erős oldalakként már linkjeik hatása is erős lehet. Ez hónapok munkája. Egy SEO-projekt elején alkalmazható (és -andó is), de a nyolcadik hónapban nem látszik célszerűnek.

Új webegységeket tehát nem akartam kiépíteni, a meglévőket viszont már maradéktalanul felhasználtam: gyakorlatilag nem volt már olyan oldalam, ahová ki ne tettem volna a céloldal linkjét.

Akkor mégis, mit tegyek? Nincs más lehetőségem, mint hogy a meglévő linkek erejét növeljem. De hogyan?

Tudni kell, hogy az én webrendszerem igen sűrű hálózatot képez. Ha az nem is igaz, hogy minden oldalamról minden más oldalamat linkelem, de annyi bizonyos, hogy a fontosabb blogok, személyes lapok, tematikus oldalak és SEO-célú webhelyeknek szinte mindegyikére mutat link az összes többi lapról, így nem számítanak ritkaságnak a 70-80 vagy még több linkkel terhelt oldalak, de a „szegényesebbek” sem ússzák meg 25-30 alatt.

Na most. A szakma véleménye erről ugyan részben megoszlik, a legtöbben mégis valahogy úgy tudják-gondolják, hogy egy adott erejű oldalnak adott a „linkpotenciálja”, és ez elaprózódik, ha túl sok link között oszlik meg. Ennek ellenére azt senki sem gondolja, hogy ha 1 linket teszünk ki, az százszor, ha 10-et, akkor azok 10-szer erősebb lesznek, semmint ha 100 linkre osztódik szét az adott honlap linkereje. De hogy valamekkora erő-szétszóródás mégis létezik, ez logikus és a tapasztalat által is igazolt feltevés.

Adódott tehát a lehetőség: a többi oldalam rovására megrostálom, megritkítom oldalaim linkjeit, hogy a céloldalra mutató hivatkozások ezzel erősödjenek. De hány oldallal tegyem meg ezt, s melyekkel? Végigmenni a teljes rendszeren: hónapok munkája. No meg: ha mindenütt elvégzem ezt az erős linktelenítést, annak idővel saját oldalaim látják majd a kárát: szétesik az évek óta épített hálózat, csökkennek a PR-értékek, s a gyengülés révén majd az optimalizáló hatás is veszít erejéből. További probléma: az ilyen link-csereberék hatása szintén igen lassú, hónapok telhetnek el, míg a Google minden frissítésemet indexálja. A hatás időben széthúzódik, talán alig látszik meg az eredménye.

Itt egy gyors és hatásos akcióra van szükség.

Ekkor eszeltem ki a SEO-offenzíva stratégiáját. (Végre is hajtottam, igen jó eredménnyel – erről alább.) Azóta finomítottam, pontosítottam néhány dolgot, így itt a tökéletesített verzió lényegét írom le.

A SEO-offenzíva előfeltételei, leírása, végrehajtása, elmélete és gyakorlata

Feltételek. Az eljárást akkor tartom célszerűnek alkalmazni, ha:

1. ha eléggé nagy, erős és stabil webrendszerrel rendelkezünk, olyannal, amely nem rokkan bele abba, ha 3 hétre kicsit felborítjuk belső rendjét és saját oldalaink támogatottságát csökkentjük.

2. ha van jó pár erős, gyorsan frissülő blogunk, amelyeket az offenzívába bevonhatunk, s ha van ugyancsak jó pár, időlegesen „nélkülözhető” nagy linkerejű statikus oldalunk, amelyek háttérül szolgálhatnak akciónkhoz.

3. ha már hosszú ideje optimalizáljuk a céloldalt, s egyfelől elfogytak egyéb eszközeink, másfelől biztosak vagyunk abban, a Google elég hosszú ideje tartja jó pozícióban a céloldalt ahhoz, hogy a háttérben zajló linkmozgást ne tartsa természetellenesnek.

Előkészület.

1. Válasszunk ki jó néhányat legerősebb és leggyorsabban frissülő blogjaink közül.
– Én 12 aktív blogomat választottam ki, néhányuk 4-es PR-értékkel rendelkezett, s voltak köztük olyanok, amelyekről tudtam, hogy ha közzéteszek rajtuk egy új posztot, a Google azt akár perceken belül indexálja – de frissíti magának a főoldalnak az indexációját is, ha nem is azonnal, de még aznap.

2. Válasszunk ki néhányat legértékesebb, legnagyobb link-erejű statikus oldalunk közül.
– Én 10 nagy linkerejű, magas PR-értékű oldalamat vontam be az akcióba.

Végrehajtás.

1. A nagy erejű statikus oldalakról szedjük le az összes fent lévő linket (esetemben oldalanként 50-nél többet), és csak a céloldalra mutatót hagyjuk fenn; illetve helyezzük el rajtuk további 2-3 hivatkozást (ne többet), ezek az akcióban részt vevő blogok egyikére-másikára, illetve az offenzíva más statikus oldalira mutassanak. Vigyázzunk arra, hogy ne történjék sem szimmetrikus oda-vissza-linkelés, és ne képződjenek zárt ciklusú körbelink-gyűrűk sem (a Google egyiket se szereti).

2. A blogokról is szedjük le az akció szempontjából fölös linkeket, hagyjuk rajtuk csupán a céloldal linkjét és a 10 statikus oldal közül 5-6-ra is is mutasson egy-egy link (Ne mindegyikre! Viszont már-más blogokról másokra-másokra úgy, hogy a 12 blogról összességében azért minden statikus oldalra vezessen 5-6 bloglink – lehetőleg épp azokra, amelyekről az adott blogra nézve nincs viszontlink.).

3. Ha ezt az új típusú linkhálózatot kiépítettük, hozzuk mozgásba a rendszert: a 12 blogban kezdjünk intenzíven posztolni. A frissen írt, lehetőleg nem túl rövid szövegű posztokban is legyen mindig 2-3 friss link, ezek vegyesen mutassanak az akcióban részt vevő másik 1-2 blogra (vagy azok „akciós” posztjára), vagy a főoldali linkkel nem támogatott valamelyik statikus oldalra. (A linkek sorrendiségében ne legyen rendszer, a hálózat ne legyen szimmetrikus és körkörös!)

Magam a 12 kiválasztott blog közül a 4 legerősebbnek tartottban heti háromszori gyakorisággal posztoltam, további 4 blogban igyekeztem legalább heti egy posztot elhelyezni, a maradék négyre már kevés időm maradt, így azokban a 3 hetes offenzíva során csupán 1-2 friss poszt jelent meg. Ez így is azt jelentette, hogy 3 hét alatt ötvennél több posztot publikáltam.

Elmélet:

Az operatív blogokban frissen közzétett posztok a keresők által figyelt RSS-csatornák révén minden alkalommal arra „ingerlik” a Google rendszerét, hogy meglátogassa blogunkat, indexálja a friss cikkoldalt és magát a főoldalt is. Eközben észleli a linkeket. Ezen a réven minden alkalommal „impulzust küldünk” mind a céloldalra, mind az akcióban rész vevő statikus oldalak néhányára – ezzel kiváltjuk, felgyorsítjuk ezeknek az oldalaknak a google-szem.jpgGoogle-webcahe-frissülését is (és frissülnek a rajtuk lévő linkek is), mind az offenzívában részt vevő többi blog vagy poszt közül egyre-kettőre. A megfelelő számú és gyakoriságú publikációk révén a 12 blog és a 10 nagy linkerejű statikus oldal egyfajta „impulzusgócot”, „energiacentrumot” képez, amely a belsejében zajló intenzív és kölcsönös – de asszimetrikus! – link-villódzások révén „felturbózódik”, és mivel kifelé csak egyetlen egy helyre, a céloldalra mutat link, ezen az egyetlen kifelé vezető csatornán 22 webegység összegzett energiájú linkhatása zúdul át a honlap optimalizálás tárgyát képező megbízói oldalra.

A Google csak mereszti a szemét: nem történt semmi rendellenes, ugyanazokról az oldalakról jönnek a linkek, mint korábban, szó sincs erőszakos linképítésről, nincs semmi trükk – és saját robotjai mégis előbbre sorolják az oldalt.

Gyakorlat:

Három hét elteltével beszüntettem az akciót, eközben megbízóm weboldala előre-előre-ugrott, volt rövid ideig (félnapok) az első helyen is (a google.com-ban; a google.hu-ban viszont nem…), de nem kapaszkodott meg. Pár nap múlva azonban méltóságteljesen mégis elfoglalta az első helyet, és 24 óra elteltével is, minden lehetséges ellenőrzést és keresést kipróbálva, a csúcson találtam. Letaszította trónjáról azt a honlapot, amely nyolc hónapon át kirobbanthatatlannak tűnt a lista éléről.

A sors fintora, hogy aznap, amikor a honlapoptimalizálás terén életem legnagyobb sikerét értem el, megbízóm beszüntette a tevékenységét. Így már annak előnyeit sem használhatta ki, hogy oldala még egy hónapig az élen volt, holott akkorra már linkek sokaságát le is szedtem

*

Kreativitási kérdés: a blogposztok sokaságának megírása. Három hét alatt félszáz posztot produkálni nem könnyű. Természetesen nem kell mindegyiknek Purlitzer-díjas cikknak lennie. Mégis jó, ha eredeti szövegekről van szó (a copy-paste Google-értékét, ugye, ismerjük). És persze nagyon jó az is, ha kisebb-nagyobb számban  benne vannak azok a kulcsszavak, amelyekre részben a céloldalt, részben a többi blogot és statikus oldalt optimalizáljuk. Ügyes blogger ezeket a feladatokat úgy oldja meg, hogy olvasói észre sem veszik: most voltaképp nem egy szerzői posztot olvastak, hanem egy offenzíva részesei lehettek.

*

A SEO-offenzíva a honlapoptimalizálás egy sajátos stratégiájú, egyéni lehetősége, leginkább speciális esetekben alkalmazható. Veszélye, hogy saját oldalaink pozícióját-erejét kell kockáztatnunk a cél érdekében.
Éppen ezért az akció végeztével érdemes a saját linkjeinket visszaépíteni.

Osztagtámadás – Egyéni stratégia és kreatív honlapoptimalizálás – 6.

Az „osztagtámadás”

A hadászati kifejezésekben nem igazán vagyok otthon, de mivel felfogásom szerint a SEO-tevékenység részben stratégiai játéknak is tekinthető, így olykor indokoltnak látszik efféle kifejezések használata. Az „osztagtámadást” voltaképp nem is én használtam először a szakmában, ez Bognár László leleménye, én legalábbis nála találkoztam vele először. Hogy ő pontosan milyen munkafázisra vagy módszerre használta, arra már pontosan nem emlékszem, de azt tudom, hogy én valamiféle osztagtámadásnak nevezhető eljárást a pillangószív-versenyben alkalmaztam először. László akkor ettől eltérő, de nagyon hatékony módszerrel nyerte meg a versenyt, az én stratégiám pedig azt eredményezte, hogy az első táblán 3 pozíciót is megszereztem (5., 9. 10.). Még az is meglehet, hogy a szakmában nálam sokkal járatosabb barátom éppen az én „támadásomat” megfigyelve alkotta és alkalmazta később a kifejezést. Persze másként működik a dolog egy versenyben, és másként, ha ügyfelünk oldalát optimalizáljuk, utóbbi esetben óvatosan kell bánni az agarakkal.

Az osztagtámadás lényege a következő:

Miközben optimalizáljuk a céloldalt, aközben az optimalizálási kulcsszavakkal saját oldalakat is indítunk, blogokat nyitunk, posztokat írunk – és ezeket is intenzív optimalizálás alá vetjük. Ez persze jelentős többletmunkával jár, hiszen ahelyett, hogy kényelmes ütemben csak a szokásos munkát végeznénk, emellett még új és újabb webhelyeket hozunk létre és ezek mindegyikét értékelhető tartalommal töltjük fel (lehetőleg egyedivel!), továbbá pedig egy céloldal optimalizálása helyett akár tucatnyi oldalt kell támogatnunk. A pluszmunka azonban hosszabb távon meghozza az eredményt, mert idővel a saját oldalaink is pozíciót szereznek a Google-listákon, így a róluk küldött linkek értékes hatást gyakorolhatnak a céloldalra. Lényegében éppen ezért hoztuk létre őket.

Ha ugyanis a kakastej kifejezésre kell optimalizálnunk a megrendelő oldalát, akkor a sárkányfog, vasorrú bába vagy rézfaszú bagoly témájú oldalainkról küldött linkek SEO-szempontból nem relevánsak, és még ha elég erősek is, nem pótolhatják a sikeres előbbre juttatáshoz szükséges relevancia-hivatkozásokat. Nincs mit tenni, gyártani kell pár kakastej-oldalt, meg kell tölteni megfelelő tartalommal – és güzümód el kell kezdeni optimalizálni, hogy a relevanciája más SEO-értékellel (Google-pozíció, PR-érték, netán látogatottság) társuljon és így képezzen az oldal egyfajta bázishelyet.

Pontosan így jártam én el a transzferár nyilvántartás témájában (lásd az előző részt). Létrehoztam két blogot, írtam számos posztot, több rendszeremen belül nyitottam transzferár-aloldalt – és készítettem teljesen önálló, külön weblapokat is. Mindegyikük építésénél igyekeztem maximálisan figyelembe venni az optimalizációs szempontokat, így nem csoda, hogy a támogató linkek hatására aránylag rövid idő alatt pozíciót szereztek a keresőben. Cirka három hónap elteltével előállt az a helyzet, amelyet joggal nevezhetünk az osztagtámadás eredményének: a Google élmezőnyében (tekintsük ennek az első 50 találatot) cirka két tucatnyi saját posztom, blogom, oldalam bukkant fel. És mivel ezek kölcsönösen egymást is támogatták, sokuk egyre előrébb jutott, és szép lassan kiszorították a gyengébb konkurens oldalakat. A kulcskifejezéssel adódó találati listán – némi túlzással – egyeduralkodó lettem, az első 20-ban alig volt kívülem és a támogatott oldalon kívül néhány erős oldal. (Megjegyzem, hogy ez az erőfölény még most is látszik, holott már negyedik hónapja nem teszek szinte semmilyen erőfeszítést érte – illetve csak annyit, hogy a favoritnak kiszemelt 2-3 oldal állapotára-helyzetére odafigyelek, olykor frissítem a linkeket és a két blogba nagy-nagyritkán posztot helyezek el – hátha egyszer még újra szükségem lesz rájuk.)

Az osztagtámadás nem veszélytelen!

Bár az eljárás két szempontból is hatásos – egyfelől megágyaz a releváns linkeknek, másfelől a támogatott oldal üzleti pozíciót a konkurencia kiszorításával is segíti -, de nem veszélytelen. Az első buktató: a létrehozott új oldalak az intenzív optimalizáció és a hasznosnak gondolt körbelinkelés miatt könnyen kiválthatják a Google „haragját” és az egyre szigorúbb algoritmusok hátravethetik nemcsak saját eszközoldalainkat, hanem az ügyfelünk honlapját is. Ezt némi körültekintéssel el lehet kerülni. Segédoldalainkat ne gyors egymásutánban hozzuk létre, hanem lassú, de folyamatos építkezés keretében. Az optimalizálás lehet intenzív, de ne legyen erőszakos, a körbelinkelés helyett pedig aszimmetrikus linkhálózatot kell létrehoznunk (ennek mibenléte egy későbbi posztom tárgyát fogja képezni.) A második veszélyt az jelenti, ha oldalaink néhánya túl jól szerepel és megelőzi megbízónk oldalát. Ezt kissé nehéz lesz megmagyaráznunk: miért a saját oldalunkat toltok előre, s miért nem az övét. Velem előfordult, hogy egy blogposztom olyan makacsul beférkőzött a lista 2. helyére, hogy a céloldalt nem engedte feljebb jutni. Három hétre le kellett kapcsolnom (ha visszaállítottam, a lista következő frissítésekor újra élre ugrott), ezek után viszont úgy eltűnt a listáról, hogy többé a linkerejét nem tudtam hasznosítani. Nem árt tehát vissza-visszafogni magunkat. Ne feledjük: mi az eszközoldalainkat kizárólag SEO-szempontok alapján hoztuk létre, ezért sokkal-sokkal alkalmasabbak az előrejutásra, mint ügyfelünk oldala, amely elsődlegesen más célokat szolgál, így optimalizálni is általában sokkal nehezebb. Az eljárás egészét úgy kell lefolytatnunk, hogy lehetőleg ne előzzenek a saját egységeink, ha mégis, azonnal ritkítsuk meg a rá mutató linkeket. A harmadik kudarc-lehetőség akkor leselkedik ránk, ha eszközoldalaink tartalmának a kialakításában nem jártunk el eléggé kreatívan. Természetesen elég nehéz mondjuk 20 külön honlapot úgy megtölteni tartalommal, hogy ezen tartalmak az adott keresőkifejezésekre nézve külön-külön is relevánsak legyenek. Bizonyos fokú átfedések megengedhetőek, de arra erősen ügyelnünk kell, hogy se feltűnő szövegegyezések, se az oldalak felépítésében-kialakításában túl sok hasonlóság ne legyen, továbbá pedig: amennyire ez lehetséges, minden oldalt más-más domain-aldomain alá helyezzünk, különbözzenek a könyvtár- és fájlnevek. Ha minderre nem figyelünk és a rendszerünk felépítésében nem vagyunk eléggé kreatívak, akkor a Google felfedezi az ismétlődéseket és oldalaik egy részét duplikátumnak, másolatnak találhatja, és mint új információt nem tartalmazó rendundáns elemeket, szépen kitilthatja a listáiról. A negyedik csapdába akkor eshetünk bele, ha azt hisszük, hogy az osztagtámadás helyettesítheti az egyéb SEO-eljárásokat. Könnyű ugyanis azt képzelni, hogy ha már ennyi pluszmunkát végeztünk saját oldalaink elkészítése és optimalizálása során, akkor legalább a többi „kötelező kűrt” kihagyhatjuk. Hát nem! Az osztagban történő támadás nem váltja ki a szokásos vagy kevésbé szokásos többi módszert, hanem csak azokkal együtt hatásos. Tudhatjuk: az eredményes SEO-munka egyik fő ismérve a komplexitás: a különböző módozatok, eljárások, fogások, alkalmazása. Ezek között vannak szükségszerűen megteendő lépések és lépéssorozatok és vannak variábilisabb elemek. Ez utóbbiak közé tartozik az osztagtámadás, amikor saját oldalaink sokaságát ugyanazokkal a kulcsszavakkal optimalizáljuk, mint az ügyfelünk oldalát. Ez korántsem tartozik a bevett eljárások közé, hanem az alkalmazható egyéni stratégiák egyike. Levezénylése meglehetős ötletességet igényel és alkalmazása számos variációs lehetőséget enged meg, így a kreatív honlap optimalizálásnak egyik gazdag módozatát tisztelhetjük benne.